A zsibói ütközet (1848. december 20-án).
A zsibói ütközet (1848. december 20-án).
Wardenerrel és Urbannal egyidejüleg a Zsibóval szemben álló osztrák—oláh had is megmozdult, s december 18-án Szurdok, Őrmező és Tihó helységeket szállotta meg, minek folytán a Zsibót megszállva tartó Kemény őrnagy 18-ikán a Szilágy-Somlyón tartozkodó Czetztől erősbítést kért. A fenyegető hírre Czetz a 2. székely zászlóaljat és a Mikes őrnagy alatt álló székely huszárokat másnap el is indította Zsibóra, ő maga pedig Mikessel a csapatokat megelőzve, 19-én a délután folyamán ép akkor érkezett meg említett helyre, amidőn ellene az oláh népfölkelők nagy tömege Mikás nevezetü népvezérük által vezetve, támadólag nyomult előre. Czetz intézkedése szerint Kemény őrnagy egy Szamos balparti jó kilövést nyújtó magaslatra a tüzérséget rendelte fel, melynek néhány jól célzott lövése elegendő volt, hogy az oláh tömeget teljesen szétugrassza, mely aztán a rendes csapatokat is magával ragadta.
December 20-án Czetz támadólag nyomult előre és pedig ő maga a 2 székely zászlóaljból, a Mátyás-huszárokból és 2 háromfontos lövegbál álló főoszloppal Szurdok ellen, egy kisebb rész pedig Szabó Ferdinánd százados parancsnoksága alatt Őrmezőn át Tihó felé; a nemzetőrség 4 löveggel Kemény őrnagy alatt tartalék gyanánt Zsibónál maradt vissza.
A szurdoki magaslaton állást foglalt ellenséges had Czetz támadó főoszlopát erős tüzzel fogadta, mely alkalommal maga a főparancsnok is egy jelentéktelen horzsoló lövést kapott. A megingott székely zászlóalj csakhamar hátrálni kezdett, mire az ellenség jó állását elhagyva a székelyek után nyomult; ezt azonban vesztére tette, mert a csak könnyű sebet kapott Czetz alezredes hátulsó magaslatokon felvonultatja tüzérségét, egy székely osztagot pedig a Szamoson keresztül az ellenség hátába irányit s így a tulajdonképeni harc fokozott hévvel csak most veszi kezdetét s eredménye lőn, hogy a magyarok ágyú és kartácstüze az oláh népfelkelőket szétugrasztotta, a császári rendes haddal pedig a Mátyás-huszárok számoltak le. A megvert ellenség üldözve a Mátyás-huszárok által, Galgón át Deés felé vette irányát, Czetz ellenben hadát Zsibóra vezette vissza.
){kind=link}