Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
A velencei köztársaság óvatos és számító magatartása Zárával szemben annyiból nagyon jó volt IV. Bélára és Magyarországra nézve, hogy a tatárok által történt sanyargattatásuk ideje alatt legalább Velence részéről nyugtuk volt, mert ha abban az időben, amidőn Kádán Spalatonál és Traunál IV. Bélát szorongatta, a tenger felőli oldalon a doge hajóhada jelent volna meg ellenséges indulattal, akkor Béla helyzete valóban teljesen kétségbeejtővé és reménytelenné vált volna.
A zárai ostrom több érdekes momentumot mutat fel. Mindenek előtt figyelmet érdemel a velenceiek ama előrelátó gondoskodása, hogy a zárai kikötőt védő lánc, mint hajóik kiköthetésének egyik kellemetlen akadálya, úgyszólván pillanatok alatt eltávolíttassék. Épígy érdekes a kötélkifeszítés alkalmazása a közelben levő ellenséges lovassággal szemben. Hogy ez a rendszabály jónak bizonyult, ez abból is kitűnik, hogy a magyar-horváth lovasság egy álló hétig nem igen tudott a gyalogság harcába támogatólag közbelépni és amidőn az ostrom nyolcadik napján rohamra indult, eredményt elérni egyáltalában nem tudott, mert elmulasztotta, vagy jobban mondva nem tudta megelőzőleg a kötélakadályt eltávolítani. Ehez olyasvalami szerkezetet kellett volna kigondolni, amely ugyanazt a szerepet játszotta volna, mint a későbbi időben alkalmazott drótakadályok ellen a drótvágóollók.
Zára védelmének lelke és irányítója Türje Dénes volt, ami abból is kitűnik, hogy az ő harconkívüli helyezésével egyszerre vége szakadt az egész ellenállásnak.
Végül arra az óriási különbségre kell még rámutatnunk, amely a velenceiek és a tatárok magatartása között a győzelem kivivása után mutatkozik. A tatárok az általuk elfoglalt városokban, falvakban, várakban és vidékeken úgyszólván egyetlen élőlénynek sem kegyelmeztek meg, ezzel szemben a velenceiek úgyszólván még kezüket sem emelték fel a menekülő ellenségre. Katonai szempontból a két szélsőség egyike sem felelt meg a kivánalmaknak. A tatárok embertelen eljárása feltétlenül megvetendő, a velenceiek túlenyhe magatartása pedig azért nem helyeselhető, mert ily eljárás mellett a nagy erőfeszítés révén kierőszakolt döntés nem járhat azzal az eredménnyel, amelyet minden komoly harctól joggal elvárhatunk.
