Jónás könyve (Jón)
Jónás könyve (Jón)
Tarsis a palesztinaiak számára a „világ végét” jelentette. Jónás az isteni küldetés elől a lehető legmesszebbre akar menekülni.
A szerző kiemeli, hogy a matrózok - szemben Jónással - mindenben helyesen cselekszenek: megütköznek, hogy Jónás nem követte a parancsot, nem akarják Istent megbántani azzal, hogy a tengerbe vetik, és áldozatot mutatnak be Istennek.
A hallal kapcsolatos megjegyzéseinket lásd a bevezetésben.
A „tengeri hegyek tövében” a tenger legmélyét jelöli.
A „háromnapi járás hosszú” város elképzelhetetlen, költői túlzás a város nagyságának érzékeltetésére.
A negyvenes szám a vízözönnel kapcsolatos 40 napra és a kivonulás 40 évére emlékeztet.
Kiemeli a pogányok hitét, szemben a zsidókéval (vö.: Lk 11, 30-32).
Ez a fejezet bemutatja az Isten irgalmasságát. Isten megkönyörült a prófétán, mikor a hal elnyelte (2,7), Ninivén, és most is megkönyörül a lázadó prófétán. A próféta méltatlankodásaira kedves, enyhe iróniával válaszol (4,10-11): Isten az állatok iránt is könyörületes, és az öntudatlan kis gyermekek iránt is.
