Szofoniás könyve (Szof)
Szofoniás könyve (Szof)
A próféta elítéli a babiloni csillag-istenek tiszteletét, valamint a környező népek pogány kultuszát.
Az áldozat Júda lesz, mert vétkezett a pogány istenek tiszteletével. A meghívottak, akik az áldozatot föláldozzák, a pogány népek.
Ez a rész azok ellen irányul, akik Jozija király kiskorúsága idején uralkodtak helyette.
A kereskedőket hívták kánaánitáknak (vö.: 12,8; Iz 23,8 stb.).
Az Úr napja itt is (mint Ámosznál és Izajásnál) az isteni hatalom megnyilvánulásának napja. Isten mint hatalmas harcos jelenik meg (vö.: Kiv 15,3; Zsolt 18,8-15 stb.), hogy megbüntesse népét.
Az Úr napján megmenekül, aki megtér.
A verssor első felének héber szövege érthetetlen.
„A föld szegényei” kifejezés magában foglal minden kis embert, gyöngét, alázatosat. A bölcsességi irodalomban elsősorban az elnyomottakra vonatkozik. A prófétáknál erkölcsi, eszkatologikus jelleget ölt a kifejezés: azokat jelöli, akik az Isten akaratának alávetik magukat (vö.: 3,11 k Iz 46,13; 66,2; Zsolt 22,27; Mt 5,3; Lk 1,52). A Messiás a szegényeké lesz: Iz 61,1; Lk 4,18. Ő maga is alázatos és szelíd lesz: Zak 9,9.
Az etiópok itt az egyiptomiak, akik felett Szofoniás működését megelőzőleg etióp uralkodók uralkodtak (715-663).
Ez a rész leírja annak az eszménynek a megvalósulását, amelyről a 2,3-ban olvashatunk. A „szegénység szellemének” legszebb ószövetségi kifejtése.
