Zsolt. 142
Zsolt. 142
Zsolt. 142.1
Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
Zsolt. 142.2
Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz.
Zsolt. 142.3
Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
Zsolt. 142.4
Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
Zsolt. 142.5
Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
Zsolt. 142.6
Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
Zsolt. 142.7
Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
Zsolt. 142.8
Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
