Zsolt 141
Zsolt 141
Zsolt 141.1
(Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak!
Zsolt 141.2
Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!
Zsolt 141.3
Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!
Zsolt 141.4
Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok.
Zsolt 141.5
Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
Zsolt 141.6
Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:
Zsolt 141.7
„Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.”
Zsolt 141.8
Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem!
Zsolt 141.9
Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától!
Zsolt 141.10
A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
