MOLNÁR (eredetileg MÜLLER) KÁROLY
MOLNÁR (eredetileg MÜLLER) KÁROLY
Kézdivásárhely, 1832. Az előbbi testvére, r. kat. 1847- hadfi a 17. (2. román) határőr- ezredben. 1848. szept. 16. kérésére áthelyezik a magyar kormány alá rendelt 37. Máriássy gyalogezred 3. zászlóaljához. Nőtlen.
Októberben alakulatával csatlakozik a honvédsereghez. Nov. 28 (dec. 1.)- alhadnagy zászlóaljánál a bánsági, 1849. február elejétől az erdélyi hadtestben. Febr. (16.)- főhadnagy. Ápr. 19 (1.)- százados a 14. határőrezred újonnan alakult 6. zászlóaljánál (81. honvédzászlóalj). Később az Erdélyi Főhadparancsnokságon szolgál Nagyszebenben, július közepén Marosvásárhelyen. Aug. 5. megsebesül a nagyszebeni csatában.
Nagyszebenben sorozó bizottság elé állítják, de alkalmatlanként elengedik. Gazdatiszt lesz. Emigrál, 1861. őrmester az olaszországi magyar légiónál. 1867. királyi táblai ülnök Marosvásárhelyen. 1890. Kézdivásárhelyen él, mindkét időpontban a Marosszéki Honvédegylet tagja volt. (Valószínűleg azonos azzal a M. Károllyal, aki nyugalmazott ügyészségi irodatisztként Marosvásárhelyen hunyt el, 1909. okt. 8., 68 évesen.)
KAW: Gb. 37. LIR 1840-1860 2/10., MOL: ONőHt. Ált. 1848. 4006., Uo.: Hm. Ált. 1848. 9915., 1849. 25152., Közlöny 1849/63., 86., Nagy: Háromszék 424., XLIX., Tört. Lapok 1895/3. 24. o., Mikár Zsigmond I. 66. és II. 214., Lukács Lajos 353., ill. Gyászjel. OSzK
