BÁNYAFY FERDINÁND
BÁNYAFY FERDINÁND
Lőcse, 1812. júl. 26. B. (eredetileg Leibitzer) Lajos és Pongrácz Terézia fia. Magyar, nemes, evang. Jogot végez. 1832- hadfi a 32. gyalogezredben, 1833- nemesi testőr, 1838- hadnagy, 1844- főhadnagy a 62. Turszky gyalogezredben. Nőtlen (haláláig).
1848.aug. 15. kérésére századossá nevezik ki a 2. (pesti) honvédzászlóaljhoz, mellyel 1848 nyarán és őszén részt vesz a délvidéki harcokban. Nov. 11 (1.)- őrnagy, a Kassán szerveződő 20. zászlóalj parancsnoka. 1848/49 fordulóján a felső- tiszai hadtest kötelékében küzd. 1849. jan.19. négy hét betegszabadságot kap Fülpösdarócra. Február közepétől leharcolt alakulatának újjászervezője Kabán, mellyel hamarosan Munkácsra vonul. Ápr. 22. részes a Podheringnél (Őrhegyalja) vívott összecsapásnak, melyben megverik a Galíciából betört császári Barco-dandárt. Júniusban alakulatával Kazinczy Lajos ezredes tartalék hadosztályához osztják be. Július közepétől a hadtestté növekedett seregtest egyik hadosztályának (a 19.) parancsnoka.
A zsibói fegyverletételnél (aug. 24.) megszökik, bújkál, majd decemberben jelentkezik a császári hatóságoknál. Előbb golyó általi halálra (Nagyvárad, 1850.ápr. 30.), majd 10 év várfogságra (máj. 21.) ítélik. 1854. ápr. 24. kegyelmet kap (Teresienstadból szabadul). 1867. a Pest városi Honvédegylet tagja. † Budapest, 1886. aug. 2., Fülpösdarócon temették el.
Hellebronth Kálmán 74., Közlöny 1848/69., 155., Mikár Zsigmond I. 23., Pesti Napló 1886/214., KAW: Gb. 62. LIR. 1841-1857. 1/16., HL: Nagyváradi hadb. 1850/28., MOL: ONőHt. Ált. 1848. 1605. és 2525., Az I. hadtest II. 138., Szül. akv:. MOL C l579., Gyászjel. OSzK.
