Főispánság.
Főispánság.
Ugyancsak Béla király domboritja ki a főispáni méltóság joghatóságát, aki az ő idejében lett a vármegyének fejévé, a királyi kormány képviselője, a királyi kormány és a vármegye nemes közönségének közvetitője.
A vármegyéknek ezen ujjászervezése maga után vonta a vármegyék területi rendezését is. Mint már emlitettük, az első századokban az egyházi hatóság területe nagyrészt összeesett a közigazgatási területtel; a provincia novi castri kiterjedt Heves és Sáros vármegyékre is. A területrendezés következtében a „novum castrum”-ból Sáros, Aba és Heves vármegyék alakittattak és az újonnan szervezett Abauj vármegyének közigazgatási székhelyét – locus cathedralis – már Forró helységben találjuk, aminek oka különben az is lehet, hogy Abaujvárt a tatár a vármegye nagy részével együtt elpusztitotta.
A ROZGONYI VÁR RÉGI KÉPE
(A tulajdonunkban levő egykoru eredeti után.)
A két koronás fő, IV. Béla és V. István, az apa és fiu közötti viszályok során az országnak egy része, melyben Abaujvármegye is benfoglaltatott, István uralma alá jutott. Egy abaujvármegyei birtok adott okot az 1262-ben ujra kitört háborura; V. István ugyanis lefoglalta több várral együtt Füzérvárát, ezt a regényes fekvésü sziklaerődöt, melyet a nővérének Ratiszlav herczeg macsói bántól származó fiai Mihály és Béla birtak.
A viszályt okozó vár azonban nemsokára urat cserélt. 1270-ben Demeter és Mihály – Endre úr fiai – nyerik adományul Füzér, Komlós, Nyíri, Kápolna, Teleki, Wereny, Ratka, Kanászfölde, Koycha, Ders-Teleki és Biste falvakkal együtt, mely terület határául az Isra tó, Kalsa, Szaláncz, Szkáros, Abaujvár, Göncz és Vily faluk emlittetnek.
V. István adta ajándékul rövid uralkodása alatt Rozgonyt és Raást 480Renold főpohárnokmesternek, 1271-ben pedig Forrót Miklós országbírónak.
