Középkor.
Középkor.
Német ajku polgárság és latin nyelvü tudomány mellett a magyar irodalomnak alig voltak művelői. A kassaiak leginkább Bécs és Krakkó egyetemein végezték tanulmányaikat. Mátyás király az addig elég mostohán, a nép közt tengődő profán magyar dalköltésnek is nagylelkü pártfogója volt; de hogy Kassán, a hol Mátyás ismételten megfordult, volt-e tere a magyar költészetnek, arról semmit sem tudunk. A kassai plébánia, a ferenczesek és domokosrendiek kolostorainak olvasóasztalain a szentirás, Sz. Ágoston, Sz. Bernát, aquinói Sz. Tamás nagy kéziratu foliánsai voltak találhatók. A súlyos könyveket, melyek diszes kezdőbetükkel voltak ékesitve, minthogy kincset értek, odalánczolták az asztalokhoz. Ezekből a könyvekből meritettek tudományt és lelkesedést azok a papok, a kik, hogy a nép szükségletét is kielégitsék, irtak magyarul is, de csak imádságokat, egyházi beszédeket, szentek életrajzát. Fennmaradtak e korból szervezeti szabályok és szertartáskönyvek, az utóbbiak magyar nyelven is; de mindannyia másolat és forditás.
