Erődvonal lerombolása.
Erődvonal lerombolása.
A békés viszonyok beálltával, de különösen a lövő fegyverek technikájának fejlődése folytán, a mélyen fekvő és a szomszédos magaslatokról hatásos tűz alá vonható Kassa a vár jellegét lassankint elvesztette és nyilt városaink sorába lépett. Külső védőművei közül a citadella volt az első, melyet III. Károly rendeletére nagyjából már 1713-ban széthánytak, míg utolsó maradványait csak 1803-ban hordták el; hasonló sorsban részesültek a XVIII. század végén és a jelen század elején a ravelinek, melyek közül Szt. Károly ravelinjét – mint legutolsót – 1856-ban rombolták le.
A közlekedés könnyítésére a mult században megnyílt a Forgács-utczai kapu, melyet 1783-ban József-kapunak neveztek el; hasonló czélból törték Polinsky János birósága idejében, 1805-ben a malom-utczai kaput is. A város lakosságának szaporodása és az ujabb építkezések szükségessége végül sürgetőleg követelte, hogy a körfalak lerontassanak. Ez a jelen század első tizedeiben általában megtörtént s ugyanakkor bontották le a város két főkapuját is.
CAPRARA.
(Orsz. képtár.)
Az erődmaradványokból ma már csak keveset láthatunk; nem több ez, mint a prémontreiek kertjében levő hóhérbástya, továbbá a fegyverház-utczában álló száraz malom, valamint a sörház-utczai lovarda nyugati oldalát alkotó, és a Rákóczy-körútra néző házak kertjeiben még itt-ott előtünő körfaltöredékek.
A szatmári békeszerződés megkötése után Abauj-Tornavármegye majdnem 140 évig élvezte a béke áldásait, amennyiben az 1741-ik évi és a franczia hadjáratok idejében mozgósított nemesi fölkelésen kívül komolyabb hadi mozgalomnak nem szolgált színhelyül.
Annál jelentékenyebb szerepet vitt a megye az 1848–49-iki függetlenségi hadjáratban, midőn nemcsak tekintélyes hadállitásaival, hanem a területén lefolyt hadműveletek szempontjából is előkelő helyet biztosított magának a hadtörténetben.
