Csurog. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Csurog.

Csurog. A vármegyének délkeleti részében, a zsablyai járásban, Földvár alatt, a Tisza mellett fekszik. 1238-ban említik először Csurlak néven, a midőn Béla király a fehérvári kereszteseknek a szaraczén Churlach nevű falunak vásárjövedelmeit és Becsének tiszai révét adományozza. Később 1254-ben, Csurug Henrik comesé lett, a ki azt 1289-ben András zathai várnagynak adta cserébe, ennek valkómegyei, Szilmező névű birtokáért. 1325-ben Gerechi Gotthard özvegye a bácsi káptalan előtt Chorug, Bekuskereki és Dal nevű birtokait örökre átengedi vejének Torhusi Miklósnak. A pápai tizedjegyzékben 1332–7 között Churuk, 1338–42-ben Charug néven szerepel. 1363-ban Gerechi Gotthardnak Margit és Klára leányai megosztoznak Csurog, Bekuskereki és Dal birtokaikon. 1380-ban Betéri Tar Mihály Kurchmeni Simont bácsmegyei Betér és Curgvg birtokokban leánynegyedére nézve kielégíti. 1410-ben Keresztúri László Keresztúr, Dal, Churug, Verőfény stbi birtokokat elfoglalva tartotta, a miért Szilágyi L. nejének: Belányi Katalinnak a nevében tiltakozott, a mire a két fél barátságosan kiegyezkedett. Chyrewgh a Torontál vármegyei becsei vár tartozékának van mondva. 1441-ben (Pesty szerint) Brankovics György szerb despota rokonának: Birinyi Pálnak adományozza Becse várát és várost és a többi között még „poss. Cheregh ac tributum seu vadum in eadem habitum”. Itt bizonyára Csurog értendő a tiszai révvel. A török defterek a titeli nahijében sorolják fel Csurog-ot 1554-ben egy, 1570-ben kettő és 1590-ben 12 adózó házzal, mert az egész vidéket már 1526-ban a török csapatok elpusztították. A török korból két adatunk van még. 1551 szeptemberben azt írták Becskerekről Losonczinak Temesvárra, hogy a török basa táborba szállott Chyrögdön, nem messze Becséhez. E hely valószínűleg Csurog. Ugyanez év deczemberében Csurogot várnak is mondják. Egy ekkor kelt levélben ugyanis Melkovics béget említik a becsei, becskereki és csaraghi várak parancsnokaként. 1656-ban Gbelányi és Mihalek Miklós igtattatnak be Czurok birtokba. Ugyane birtokra nézve, a lévai végvár részére 1681-ben új adománylevél állíttatott 72ki, mely azt mondja, hogy e birtok már azelőtt is a várhoz tartozott. Csurog mai határában voltak Boron, Csót, Szentmárton és Szentmiklós nevű magyar falvak, melyeket a török 1526-ban elpusztított. A török korszak végével, a Csernovics Arzénnal bevándorolt népekből néhány bosnyák czigány-család telepedett le a mai Csurog község éjszak-keleti végében, a Tisza és a Veliki-Fok között. Az első görög keleti templom rőzséből font falakból állott. 1740-ben ennek helyére vályogból újat építtettek, melyet a XVIII. század végén lerontva, ismét bővítve, téglából építettek föl. Ez 1849-ben a községgel együtt leégett, helyét márvány-sírlap s egy kereszt jelöli. 1856-ban épűlt a mostan is fennálló díszes három-tornyú templom, a mely az egész országban a legnagyobb gör. kel. templom. A töröktől való felszabadulás után Csurogot 1699-ben újra telepítették szerbekkel s ekkor határőri sáncz lett. Egy gyalog- és egy lovasszázaddal egy kapitány alatt. Ezek Kovincze, Szentpéter, Martincze, Boronya, Szentmiklós, Nádos, Nádaly pusztákat kapták használatra. Az 1701. évi kamarai jegyzékben olvassuk, hogy Csurg (így!) két év óta van telepítve. 1740 körűl Csurog városnak (opp.) mondatik, de csak Szentmiklós és Nádaly említtetnek ide tartozó pusztáknak. 1750 november 1-én Csurog a katonai hatóság alól felszabadúlt, a vármegyének adatott át és 1751-ben a tiszai koronai kerület szabadalmaiban részesűlt. Ugyanez évben Csurogon donácziót kapott a Julinácz család. 1769-ben Csurog a titeli csajkások szervezetébe vétetett fel. Ekkor három szerb plébános volt itt, egy templommal. 1781-ben Dalmácziából görögkeleti vallású siákok telepedtek le Csurogon. 1849-ben a helység elpusztúlt. A határőrvidék feloszlatásakor, Csurog ismét a vármegye alá kerűlt. 1874-ben épűlt, a kalocsai érsek áldozatkészségéből, a róm. kath. templom, ezt 1899-ben kibővítették. A község határa 22,805 kat. hold, melyből a községé, fönn a parton 2492, a réten pedig 6000 hold. Nagyobb birtokaik vannak még a görög keleti templomnak és a községi iskolának, a kir. kincstárnak, a magy. kir. r. kath. vallás- és közalapítványnak. Csurog határában, Zsablya felé, három őshalom van; a Tisza mellett pedig, a folyóra támaszkodva, sánczokkal kerített földvár látható, melyet Marsigli az 1690-es években római váracskának tartott s képét is közli. A régi térképek e helyet Földvár névvel jelzik. Az 1900. évi népszámláláskor 9483 lélek lakott itt 1752 házban. Anyanyelv szerint: 2490 magyar, 228 német, 6685 szerb stb. Vallás szerint: 2373 róm. kath., 6691 gör. kel., 141 ág. ev., 222 izr. stb. A község területe 22,900 kat. hold. Csurognak van három országos vásárja, postája, távírója és vasúti állomása. A község határában kezdődik a vármegye jórészén végighúzódó nagy római sáncz. 1830–31-ben a pestis, 1866-ban a kolera; 1888-ban és 95-ben az árvíz pusztított. Van Csurogon függetlenségi magyar olvasókör, szerb Csitaonicza, kaszinó, népkör, róm. kath. kör, Kör-olvasóegylet, iparos olvasóegylet, Izr. temetkezési egyesület, Szerb segélyző- és takarék-szövetkezet, Kerületi takarékpénztár, Csurogi takarékpénztár, a szerb földmívelőknek két szövetkezete, négy fogyasztási és egy hitelszövetkezet és a kisebb vagyonú földmívelők és földmívelő munkások egyesülete, orsz. kath. népszövetség. Csurog alatt kezdődik a tizenhárom volt csajkáskerületi község 42,000 holdas rétje, a melyet legutóbb egy kúriai ítélet a községeknek, mint erkölcsi testületeknek adott örök birtokúl. Csurognak országos hírű gabonakereskedése és nagy káposzta termelése van. A fentemlített Szent-Miklós puszta már 1432-ben szerepel a Garai család birtokaként. Ekkor osztozkodtak rajta az osztályos atyafiak és Szent-Miklós 1478-ban a Széchieké lett.