Sztapár.
Sztapár.
Sztapár. Az apatini járásban, Apatintól keletre, a Ferencz-csatorna alatt fekszik. Első említését 1740 körűl találjuk, a midőn a zombori határőri milicziáról azt olvassuk, hogy többi között egy Stapari nevezetű pusztát használ. 1749-ben még puszta volt, a következő évben azonban Bukcsinováczból (Apatin alatt) és Vranyosevóból (Apatin fölött Vranyos) a nép Sztapár pusztára telepedett. E két régi lakóhely neve mai is megvan Sztapár határában. A buksinovóiak a Popin zid (a pap falá)-tól délre, a vranyesevóiak attól északra laknak a faluban. Később P.-Szentivánból és Bresztováczból is ide költöztek a szerbek, s így a falú nagyon gyarapodott, s már 1753-ban építettek gör. kel. szerb templomot. 1757-ben 2000 frt adó volt a falura kivetve. Cothmann 1763-ban Sztapárt igen rendezett és szép falunak mondja, a milyen szerb falu az egész Bácskában nincs több. Földje nem igen termékeny, de a falu Oblicza és Preradovith pusztákat bérli s így elegendő földje van. Az 1768. évi kamarai térkép szerint Sztapár faluban 180 szerb család volt. A falutól keletre van Oblicza puszta, tovább keletre Preradovity puszta, ezek alatt Szamovoricza puszta. E három puszta nem a falu tartozéka, csak bérlik. 1772-ben volt úrbéri rendezés, mikor e pusztákat úrbérileg a falu határához csatolták. 1891-ben a sztapári uradalmat 660,000 forinton Haas és Deutsch budapesti czég vette meg. A község régi pecsétje 1777-ből való. Az 1900. évi népszámláláskor Sztapáron volt 5571 lélek 1061 házban. Anyanyelv szerint: 5268 szerb, 201 német, 85 magyar, 17 egyéb. Vallás szerint: 5252 gör. kel., 233 r. kath., 290 ág. ev., 31 ref., 15 izr., 11 egyéb. A község határa 14,365 kat. hold. A lakosoknak olvasó-egyletük van. Takarékegylet is van, szövetkezeti alapon és földmíves munkásoknak egyesülete. A helységnek eddig használt Ósztapár neve helyett az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Sztapár lett hivatalos neve. A község határában a zombori Zsarkovácz-szállások felé, hosszú földhát van; rajta három halom s ennek közelében egy régi földvár látható. Posta, távíró, és vasútállomás helyben. A határában feküdt hajdan Szent-Miklós, Szent-Katerina és Kenyeres. Az első a Maróthiak birtoka volt, melyet cserében szereztek meg. 1477-ben a Bátoriaké lett, de a Szentgyörgyi grófok is igényt 161tartottak reá. – A második a már máshol említett Paznak és a harmadik helység az ugyancsak más helyen tárgyalt Erős sorsát osztotta.
