Az esküvő.
Az esküvő.
Az öregvőfély az anyakönyvvezetőnek visz egy üveg bort, s az üveg nyakán „ablakos kalácsot”, a kisvőfély pedig a papnak adja át a menyasszony s vőlegény ajándékát. Gomboson esküvő után addig, míg a násznagyok a fizetéssel vannak a plébánia-hivatalban elfoglalva, az új asszony férjével s a lakodalmas nép párosával járja az udvaron vagy a folyosón a „paptánczot”. Mikor a templomból haza, vagy a legényes háztól menyasszonyékhoz mennek, szünet nélkül hallatják legények, leányok a lakodalmi kurjantásokat, sokszor az utcza felkínált alkalmához szabva tartalmukat. Róluk még hátrább leszen szó.
Baracskán, ha délelőtt tartják az esküvőt, utána a násznép a menyasszonyi házhoz indúl, de csak addig marad ott, míg a vőlegény násznagya az ágyat, virágot és menyasszonyt még nem veszi, a mi ha megtörtént, visszaindúlnak a vőlegényes házhoz s ebédelnek délutáni egy óráig. Ekkor újból elmennek a menyasszonyos házhoz, de kocsikon. Mihelyt odaérnek, az új asszony letérdel szülői elé s elkezdi a vőfély a menyasszony búcsúztatását. (A búcsúztatók a vőfélykönyvekből ismeretes strófák.) Ez után kocsira űl az új pár és visszatér a vőlegényes házhoz. Itt a vőfély az örömszülékhez, kik az ajtóban várják gyermekeiket, a következő szavakat intézi: „Hála legyen az Úristennek, szerencsésen járunk, itt van ez a pár galambocska, kikért sokat fáradoztunk, szűz Szent Imre herczeg templomában össze is lánczoltattak. De már kívánom a kegyelmetek szárnya alá bocsátani, ha szívesen befogadják kętek.” Erre a menyasszony megcsókolja az örömszülőket s egy rozmaringos almát ad át nekik.
