Keresztelő.
Keresztelő.
Ha megszületett a gyermek, az atyafiság ellátogat a gyermekágyas házába, a szülők pedig a bábával meghívják a komákat: „Nagyon tiszteli keeteket a komájuk, ha elgyünnének megtartani az ű kis fijukat!” Azután megindúl a paszita vagy komatál (Tataháza, Jánoshalma) hordása. A ki reggel vetődik be, tejes kávét visz, valami könnyű süteményfélét (csörögét, szárított rétest), a ki délben megy, terített asztalt visz a karos kosárban. Mindnyája ezzel köszönti a betegágyast: „Elment erőd helyett adjon az Isten jobbat!” s megcsókolja. A férfinép lehetőleg kerüli a gyermekágyas házat, s ha múlhatatlan dolga akad, az udvaron vagy konyhában végzi el. A keresztelőt rövidesen megtartják, legtöbbször istentisztelet 333után. Erre az alkalomra azután kiöltöztetik módosabban, szegényesebben az újszülöttet, de mindenkép jól felfodrozzák, szalagozzák. A házbeliek sorba csókolják, Isten ótalmába ajánlják, s csak azután bocsátják első világi útjára. A keresztelés ideje alatt a gyermekágyasnak, ha csak teheti, fel kell kelnie, s a szobát össze kell takarítania, bemeszelnie. (Bácskertes.) Ha hazahozták, a ház padlóján végiggurítják, azután hirtelen felkapják, hogy hamar kezdjen járni. (Topolya). A déli harangszóra a keresztapa is beállít, összeűlnek a meghívottak (a keresztszülőkön kívűl, a többi mind lógós koma), s elfogyasztják a baromfilevesből, paprikásból, tésztából, borból álló keresztelői lakomát, mely sokszor, ha módos a család, tánczczal végződik. Utána átadják a keresztszülők az ajándékot: fiúnak pénzt vagy ruhát, leánynak ékszert.
