Kincskeresés.
Kincskeresés.
A kincskeresők, pénzásók – mert akadnak még – varázslásukkal főleg török kincsek után kutatnak, s ez épen olyan élő hagyomány, mint az, a mely a bácskai rablók elásott pénzére vágyik, a kik még a telepítések idején rettegetté tették egyes tájait. A dávodi pénzásók vezetőjükkel kimennek arra a helyre, merre égni látták a kincset. Ott a mester kézbe veszi a virgulát, a mely négy szál vesszőből van, s mindegyik szál kétágú. Valamennyi hatszor meg van szentelve, s az igazságot felfedik. A vesszőket összeakasztják: kettőjüket az egyik fogja hüvelykje és mutatóújja között, a másik kettőt egy másik. Azután a virgula gazdája a következőket mondja: „Az Atyának, a Fiunak, a Szentlélek Istennek nevében kérünk titeket, négy szent evangyélisták, ha e helön pénz van, mutassátok meg; ha pedig nincs, szolgáljatok az Úrnak!” Ha a varázsvesszők jobbra hajlanak, akkor abban az irányban van a pénz, ha balra mutatnak, akkor bal felé húzódnak; ha nem mozdúlnak, akkor előfelé 346indúlnak. Ha vállalkozásuk nem sikerűl, eljárásukban van a hiba, mert párosan nem szabad kimenniök, az ásásra csak új ásó alkalmas, szótlanúl kell munkálkodniok éjféli 12 órakor, a kísértetek órájában.
