Keresztelő.
Keresztelő.
A bácskai szerbek népszokásai között, első helyen említjük a keresztelőt (krsténye). A mint az új családtag világra jön, az apa rendesen volt násznagyához siet, tisztelete mellett bocsánatért esedezik, hogy alkalmatlankodik, s arra kéri, hogy legyen tanúja az újszülött megkereszteltetésének. A meghívást rendesen elfogadja a koma s a házhoz megy keresztvízre vinni a gyermeket. A keresztelés után a koma ismét a házhoz megy s ott az úgynevezett keresztelési pénzt átadja a gyermekágyas asszonynak, a ki azon leginkább ingrevaló vásznat szokott venni gyermekének.
A tehetősebbek, gyermekök keresztelője alkalmával, közelebbi rokonaikat, jó barátaikat is meg szokták vendégelni. Minden vendégnek minden ételből kell valamit ennie, hogy a gyermek, ha majdan felserdűl, ételben-italban finnyás és válogatós ne legyen. Az apa, különösen ha a gyermek fiú, a pazarlásig bőkezű, kínálásban fáradhatatlan. A vendégek kedvükre kimulatván magukat, az anyára és gyermekére, az atyára és az egész házra pazarúl szórt áldáskívánások között, dalolva szétoszlanak. A keresztkoma távozik utoljára.
A gyermek kezére és nyakára szalagot kötnek, a melybe sót vagy hagymát tekernek, hogy a gonosz szem ne lehessen ártalmára. A gyermekre, hogy meg ne ronthassák szemmel, fordítva adják reá a ruhát.
