Pünkösdi királynők.
Pünkösdi királynők.
A pünkösd első napja az úgynevezett királynők (kralyice) ünnepe is. Tíz-tizenöt czifrán felöltözött, fölbokrétázott s karddal ellátott leány házról-házra jár, minden ház előtt megáll kólót tánczolva és dalolva. A királyné, arczra és termetre a legszebb, hosszan lefüggő fehér fátyollal és virágkoszorúval van díszítve. A király fején virágos süveg, kezében kard van. Zászlótartó is van, a ki fehér vagy vörös lobogót tart a kezében: az udvarhölgy a királynő követője. Ha valamely ház elébe mennek, dalt kezdenek, a háziakat felszólítván, hogy a királynőnek zsámolyt hozzanak. A királynő erre leűl, háta mögé áll az udvarhölgy, a többiek pedig körbe állanak körülötte. Mindenik leány kendőt köt a derekára, melybe két szomszédnője fogódzik s így jobbra vagy balra topogva forognak, a mint azt a kolovogya (körvezér) intézi. A király és zászlótartó nem fogódzanak össze, hanem a király kívűl, a kóló baloldalán, szemeivel szüntelenűl az előtánczosnőt kísérve, hátrálva tánczol, s kardjával ide-oda vagdos; a zászlótartó pedig szintén kívűl, a kóló jobb oldalán, szemeit a kólót berekesztő leányra szegezve, s lobogójával a levegőt hasítva, járja a tánczot. Kevés vártatva mindketten megfordúlnak helyükön, az egész kólót körűlfutják s innét a helyükre térnek vissza.
A királynők (kralyice) induláskor e dalt éneklik:
Király, fényes király! – Királyné és bánné, – Kelj fel és lépegess – Udvartól udvarig, – A czári asztalig, – Hol a czár bort iszik, – S a czárné töltöget – Aranyos kupából.
Az ily dalok száma a szerbeknél oly nagy, hogy bármely rangú ház minden tagjának kijut belőle.
Elszunnyadt az asszony – Narancsfa tövében, – Férje keltegette – Csókolgatva szépen – Édes szemepárját: – „Ébredj fel, galambom, – Itt vannak királynék, – Ime ajándékot – Kell nekik ma adnunk.” – „Nem kell többet adnod: – Holló mént királynak, – Koszorút nejének – S arany fülönfüggőt. – A zászlótartónak – Hó-selyemből inget, – Udvarló leánynak – Színarany gyűrűcskét.”
