Húsvét.
Húsvét.
Húsvét reggelén, sőt már nagyszombaton, tengernyi kalács, sonka, sűlt bárány, torma, foghagyma kerűl kosarakban, kendőkben megszentelés végett a templomba. Bent az istenházában, kint a templomtéren, két sorban telepszenek le vele az asszonyok s közöttük járva, szentelt vízzel hinti meg az ételfélét papjuk. Nyomában eljárnak a koldúsok is jótékony adományért. E szentelt eledelekkel, piros tojással vendégelik meg a húsvéthétfőn öntöző legényeket is. Baján a húsvét előtti hetekben csinálják a búnyók a sarena jabuka-t, pomerancoa-t, lemon-t (czifra almát, narancsot, czitromot). Külön rajzoló asszonyt keresnek fel. Az ilyen ritkább, mint a tojásfestő. Korommal feketített viaszba mártja az írókését, a kisiczá-t, s vele növényi, állati alakokat rajzol az almára, narancsra. Ez az öntöző legények ajándéka itt is, a kik ezért kötelesek a leányt egész nyáron át a kólóba kísérni és a Szent-Antal-napi búcsúkor (jún. 13.) a húsvéti czifra almát selyemkendővel, czifra papucscsal s más ilyesmivel viszonozni.
