A hódoltság után.
A hódoltság után.
A törökök kiűzése után lassanként kezdett visszatérni a vármegye ereibe a szunnyadozó életerő. Nagyot lélegzett a Délvidék a hosszas lidércznyomás után. I. Lipót királynak 1699-ben kelt legfelsőbb elhatározása mind Bács, mind Bodrog vármegyét visszahelyezte régi jogaiba, visszaállította a két vármegyének egymástól különálló közigazgatási és törvénykezési hatóságait. Még ugyanebben az esztendőben új életnek indúlt a vármegyének poraiból megélemedett igazságszolgáltatási szervezete is.
Bács vármegye 1699. évi deczember 14-én tartotta meg a török hódoltság utáni első, – alakuló – közgyűlését, melynek gróf Széchenyi Pál kalocsai érsek, 445a vármegye akkori főispánja volt az elnöke. A közgyűlés legott meg is állapította a vármegye közigazgatási és törvénykezési új beosztását akképen, hogy három járást szerveztek tizennégy-tizennégy községgel s Zombor, Baja és Bács székhelyekkel. Baján állították fel a vármegye egyetlen törvényszékét.
Bodrog vármegye körűlbelűl ugyanebben az időtájban alakúlt meg. Miután teljességgel vitás volt még ekkor a vármegye e részének a területe: nem szakították azt ki Bácsvármegye területéből, de 1699–1703-ig csak névleg volt főispánja gróf Thurnon személyében. Elvileg általában független és önálló volt egymástól a két vármegye, de a gyakorlatban gróf Thurnon csak a papíroson volt főispán, a ki nem is mutatkozott valami nagyon hajlandónak beavatkozni a kalocsai érsek nagykiterjedésű hatáskörébe. Édes-kevés gondot adott hát neki a vármegyéje; hogy azonban az összeköttetést vele mégis fenntartsa és biztosítsa egyes főbb törvénykezési ügyekben, a székhelyéről: Pétervárad-sánczról, vagyis a mai Újvidékről tett egy és más intézkedéseket. Itt tartották a vármegyegyűléseket 1715-től kezdve, mint Bodrog vármegye székhelyén.
A Rákóczi-féle hadjáratok tartama alatt újból zavaros idők következtek Bács és Bodrog vármegyékre. Közigazgatási és törvénykezési szervezetük, mely 1699 után már örvendetesen megerősödött, most 1703–1711-ig teljességgel tönkrement, írattárának az a kis töredéke is, melyet a mohácsi vész s az utána következett török uralom talán megkímélt a végenyészettől, most semmivé lett. Csak 1712 után térhetett ismét vissza régi kerékvágásába a vármegyei élet.
