A hídsáncz és a tilalmi körzet megszüntetése.
A hídsáncz és a tilalmi körzet megszüntetése.
A mocsarakhoz hasonlóan befolyásolta a város fejlődését a péterváradi erőd kiegészítését alkotó hídsáncz és az azzal kapcsolatos építés-tilalmi körzet, mely még a Mária Teréziától kiadott szabadalom-levélen gyökerezik, úgy hogy az e körzeten belűl épűlt házak és egyéb épületek csak az esetben építhetők fel, ha előzőleg az építtető nyilatkozatot ad arról, hogy épületeit szükség esetén a saját költségén, minden kártérítés nélkül leromboltatja.
E tilalom igen súlyosan nehezedett a városnak legtermészetesebb iránya, a Duna felé való fejlődésére. Hosszú ideig czéltalan volt a város minden lépése e tilalmi körzet megszűntetése, illetőleg a hídsáncz átvétele tárgyában; de legújabban a város képviselőjének, Teleki Árvéd grófnak és a város főispánjának: Balla Aladár dr.-nak a nemzeti kormánynál és ennek ismét a hadügyi kormánynál latba vetett hathatós támogatás útján az egész kérdés oly irányba terelődött, hogy a hídsáncz kérdésének közmegelégedés mellett leendő megoldása elérkezettnek látszik. Igaz ugyan, hogy a hídsáncz megváltásának illetőleg, megszüntetésének kérdését elválaszthatatlanúl összeköttetésbe hozták az állandó dunai híd megépítésével, de ennek az állandó dunai hídnak a megalkotása ép oly elsőrangú érdeke a város közönségének, mint a katonai köröknek és Szerém-, valamint Bács-Bodrog vármegyéknek, miért is a kereskedelemügyi m. kir. miniszter az állandó híd megépítése esetén nemcsak a vámszedési jogot helyezte a város közönségének kilátásba, de arról is értesítette, hogy a katonai kincstár kész minden ellenszolgáltatás nélkül lemondani eddig gyakorolt vámszedési jogáról, ha az állandó dunai hidat a város közönsége megépíti.
