Első történeti nyomok.
Első történeti nyomok.
Sem a világi levéltárak, sem az egyházi oklevélgyűjtemények, sem a hagyomány, sem az emlékezés, sem fennmaradt építmények, sem romok nem szolgáltatnak adatot arra, hogy Bács-Bodrog vármegye területén a reformátusoknak a XVIII. század utolsó negyede előtt felekezeti közösségei lettek volna. Vannak, a kik hajlandók illuziókat kelteni azzal a lehetőséggel, hogy a vármegye területén volt református egyesüléseket, gyülekezeteket ép úgy elsöpörhették a föld színéről az országos viharok, mint azt a száznál több, névleg is megállapított református egyházat, melyek az úgynevezett alsódunamelléki református egyházkerület területén 1700 előtt még fennállottak, azonban a XVIII. század elején már nyomaikat sem találjuk.
Ámde világosságot gyújt e homályba a dunamelléki református egyházkerületnek 1735 április 5-én kelt utasítása, melyet a két év előtt benyújtott felség-folyamodványnyal kapcsolatban a szuperintendencziák kikerekítésére vonatkozó királyi rendelet megsürgetése czéljából Bécsbe küldött követség részére írásba foglalt s melynek hatodik pontjában ez olvasható: „6. És így a praemittált punktumok szerint e (dunamelléki) Superintendenczia az alább írt vármegyékben subsistálna”: (Kilencz sorszám alatt kilencz politikai vármegyének felsorolása után) „10. Valkó vármegyében, úgy Bácsban is, ha valamikor Isten ott is világot gyújtana.” Az illetékes egyházi főhatóság eme feltételező megjegyzéséből egész határozottsággal megállapítható az, hogy a XVIII. század derekán, Bács-Bodrog vármegyében, református egyházak nem voltak.
