A kegyúri jog.
A kegyúri jog.
A plébániák kegyuraságát az 1723. évi 71. t.-cz. alapján Patachich Gábor és utódjai a plébániák szervezése alkalmával azonnal megállapították. A neoaquistica comissio működésének eredménye az volt, hogy a Bácskában magánbirtokos nem volt. Azért ez időben csakis a kincstárt találjuk mint kegyurat és a kalocsai érseket bácsi birtokán. A kincstár a később telepített községekben is elvállalta a kegyúri jogot. A kincstári kegyúri jog gyakorlásában forduló pont volt ő felségének 1861-ben kiadott ama rendelete, mely szerint a kincstár birtokain keletkező új telepítvényes községekben a kincstár a kegyúri jogot többé nem vállalhatja el. Azóta az egyházmegyében Bácsgyulafalva, Wekerlefalva és Szilágyi kincstári telepítvényes községek keletkeztek. A kincstár ugyan hozzájárúlt az egyházi építkezésekhez, földet is hasított ki egyházi czélokra, de a patronátust nem vállalta el. A XVIII. század folyamán királyi adomány vagy vétel útján több előkelő család is kapott birtokot Bácskában, melylyel a kegyúri jog össze volt kötve. Több birtok ezekből megváltás útján községekre vagy közbirtokosokra ment át s evvel a kegyúri jog is. E változásokat az egyes plébániák történeténél fogjuk feltüntetni. Szabadka, Zombor szab. kir. városok szabadalmi levelük alapján gyakorolják a kegyúri jogot. Újvidék is ily módon szerezte kegyúri jogát. Itt kezdetben a városi képviselet kath. tagjai gyakorolták a hitközség autonóm jogait, 1868-ban azonban hitközségi alapszabályokat nyert, melyeket a kormány még ez évben jóváhagyott. Ezek szerint az 50 tagból álló hitközségi képviselő-testület a patronátus minden jogát és kötelmeit a városi hatóságtól függetlenül gyakorolja.
320A kegyúri jog rendezésében az egyházmegye területén fontos volt a tiszavidéki plébániák kegyúri jogának rendezése, a mennyiben ezzel oly preczedenst alkottak, melyet a magánpatronátusok később történt rendezésénél is betartottak. A tiszai koronai kerület felosztása alkalmával a felszabadúlt kilencz község Ada, Bácsföldvár, Martonos, Mohol, Óbecse, Ókanizsa, Petrovoszello, Szenttamás és Zenta a kegyúri jogokat is átvállalta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1874 május 19-én Bács-Bodrog vármegye alispánjának megküldte őfelsége határozatát, mely szerint a felszabadúlt 9 községben a róm. kath. hitközségeknek a kegyúri jogot úgy adja át, hogy a plébánost a fennálló kánoni szabályok szerint a kalocsai érsekeknek hármas kijelölése alapján a politikai községi képviselőtestület róm. kath. része, valamint a hitközségi képviselet megválasztott tagjai választják meg és prezentálják. A kegyúri alapot a róm. kath. hitközségek kezelik. A községek a jelölés nélküli választás melletti hoszszas küzdelem után ő felsége határozatát elfogadták, s megalkották hitközségi autonomiájukat. Azóta Baja, Bácsbokod, Adorján, Gara és Vaskút is ily módon szervezte autonómiáját. Az autonomiai szervezetű hitközségek mellett az egyházmegye területén újabb időben szervezett hitközségek is keletkeztek, a melyek a kegyúr jogainak körén kívül, a kormány által jóváhagyott alapszabályok szerint, intézik hitközségi ügyeiket. Ilyen hitközségi szervezet alakúlt Bácsalmáson, Bácstóvároson, Szilágyin.
