Bory (Bori és Borfői).
Bory (Bori és Borfői).
Első ismert őse Márton fia Miklós, ki 1275-ben IV. László királytól a honti várhoz tartozó Boriföldet nyerte hadi érdemei jutalmául. A család idővel átszármazott Nyitra és Nógrád vármegyékbe. Mihály 1594-ben a bakabányai várőrség parancsnoka. 1596-ban Varbókra nyert adományt. Ferencz 1622-ben Hont vármegye szolgabírája. György, fiával Mihálylyal Tegzesre és nemes Borfőre nyert adományt, de midőn 1657-ben e birtokokba be akarták iktatni, Lipthay György és István ellentmondottak. Idövel mégis sikerült e birtokokra való jogát érvényesíteni, mert Mihály korponai kapitány 1665-ben Kálnai és Tegzes-Borfői előnévvel élt. A fenti György Csuri helységre is igényt tartott. Mihály 1663-ban Gara, Katymár és Madaras községekre nyert adományt. Gábor 1705-ben Hont vármegye alispánja, egy másik Gábor pedig 1756-ban a vármegye esküdtje. A nógrádi ágból származott B. Miklós 1810-ben aljegyző, 1811–1818-ig főjegyző, majd ítélőmester kir. táblai ülnök, végre kanczelláriai előadó és udvari tanácsos. Pál (1836–1839) Nógrád vármegye főszolgabírója, 1847–48-ban a vármegye országgyűlési követe, 1850-ben Hont, 1851–53-ig Nógrád vármegye főnöke. A család egy ága 1860-ban Szabolcs vármegyébe telepedett le, hol Szent-Györgyábrányban birtokos.
Czímer: Kékben, arany markolatú görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fő. (Más változat: arany markolatú görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fő, a karhajlásnál hatágú arany csillag, s a kardon sarkaival lefelé fordúlt ezüst félhold.) Sisakdísz: Pajzsbeli kar. Takarók: Kék-arany–veres-ezüst.
