Vojnits (Bajsai nemes és báró).
Vojnits (Bajsai nemes és báró).
VOJNITS.
A család Dalmácziából származik. Tagjai 1687-ben már a szabadkai határőrségben találhatók. Részt vettek a török elleni küzdelmekben és a Rákóczi-féle szabadságharcz idején a császári seregben katonáskodtak. 1714-ben a szabadkai helyőrség lajstromában V. Miklós, András, József, Péter, Illés és Lukács szerepelnek. Lukács 1724–34-ben már hadnagy. 1737-ben István határőrségi zászlótartó. István Szabadka város fölszabadítása körül szerzett érdemeiért János testvérével és gyermekeivel együtt, 1741 október 28-án Mária Teréziától czímeres nemeslevelet nyert. István 1743-tól Szabadka város főbírája, János pedig tanácsosa. István fiai: Lukács, a ki 1734–43 között határőrségi hadnagy, továbbá András, Jakab, József, Simon és Mihály, 1759 jen. 14-én megvásárolták a Zákó családtól Bajsa község felét 13.000 frtért. De a. királyi megerősítését, a Bajsai előnév használatát csak 1793 decz. 16-án kapták meg. Vétel útján megszerezvén Roglaticza fele részét is, arra a család 1808 június 24-én I. Ferencztől királyi adományt nyert és a birtokba iktatást még ez év szeptemberében a kalocsai káptalan foganatosította. András fia Fábián, 1790 körül Bács vármegye főszolgabírája, utóbb táblabíró s 1801–19-ig II. alispán. 1805-ben és 1807-ben a pozsonyi országgyűlésen a vármegye követe. Unokatestvérei: Antal, szintén alispán és Lőrincz, táblabíró. Testvérük József vármegyei esküdt. A család tagjai tevékeny részt vettek mindig a vármegye életében, nevezetesebbek még a következők: Dániel (1825) tb. alügyész, 1828-tól szolgabíró, 1832-től főszolgabíró. Mihály, György, Miksa és János táblabírák (1825), Ferencz tb. alügyész, Alajos táblabíró (1828). János főszolgabíró, Mihály alügyész. László, Ferencz, András, Menyhért, Máté és Bertalan táblabírák (1832). Barnabás (1829) szolgabíró, 1844-től országgyűlési követ, 1845-től föszolgabíró. Ferencz főszolgabíró. Dénes, Gábor és István táblabírák (1845,) Lukács országgyűlési képviselő (1848). Dávid 1848-ban honvédtiszt. Jakab, Lukács († 1892), Simon, Sándor és Imre szabadkai nagybirtokosok. István titeli fő- és Máté zentai szolgabíró. István (szül. 1856 augusztus 18) 1882-ben az államtudományok doktora, Bács-Bodrog vármegye tb. aljegyzője, 1884-ben aljegyző, 188b-ben tb. főjegyző. 1887-ben országgyűlési képviselő. 1893 márcziusban Baja és Szabadka, 1895 június 6-án Bács-Bodrog, Baja és Zombor főispánjává nevezték ki. 1899 január 4-én nyerte a magyar 601bárói rangot és az örökös főrendiházi tagságot. Ifj. István (szül. 1861-ben Baján) Bács-Bodrog vármegye alispánja, 1906, deczember 6-tól. Sándor földbirtokos, 1896-ban országgyűlési képviselőnek választották. Antal szabadkai anyakönyvvezető, Illés Herczegszántón lakik.
Czímer: (nemesi). Veresben, arany szarúfa felett, a pajzs felső két sarkában, szarvaival felfelé fordított, két ezüst félhold, alatta törzsétől szakított, turbános török fővel. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: veres-arany–veres-ezüst.
