Szilárd lakások és várak építése.
Szilárd lakások és várak építése.
A honfoglalás után, a vezérek korában a magyarok folytatták régi életmódjukat a Duna és Tisza közén. A kereszténység felvétele után is még sokáig nomád életet éltek s jobbára állattenyésztéssel, halászattal és vadászattal foglalkoztak. Különösen a Tisza mentén, a halászat volt a magyarok főfoglalkozása, a kik városokban nem szívesen laktak, hanem még századokon át is künn a szabad ég alatt, sátrak alatt tanyáztak. Ez a szokás még a XII. században is meg volt. Ezt Ottó, freisingeni püspök feljegyzése is bizonyítja, a ki, midőn III. Konrád császár kíséretében a keresztes hadakkal hazánkban megfordult (1147), érdekes tapasztalatként jegyezte fel, hogy a magyarok igen kedvelik a szabadban való tanyázást, mert a városok lakossága még nyáron és őszkor is jobbára sátrak alatt lakik. (Pertz: Monumenta Germaniae XX. 369.)
A tatárjárásig a vármegye területén csupán a két királyi várnak, Bács és Bodrognak volt némileg erődítvény-jellege és ezek oltalma alatt húzódtak meg nemcsak a várjobbágyok, hanem a békés foglalkozást űző iparosok és mesteremberek is. Bácsnak már a XI. század második felében nagy jelentőséget adott az a körülmény, hogy Szent László király a kalocsai érsek székhelyét 1094-ben Bácsra tette át. Ez a helység maradt is az érseki székhely az egész középkorban. Az első érsek, a ki Bácsott székelt, Fábián volt. A tatárjárás előtti korszakból csak egy várkastélyról van tudomásunk. Ez a mai Újvidék helyén emelkedett. Győre fia Péter (Petur), Gertrud királyné gyilkosának tulajdona volt, és róla váradjának, később Vásáros-Váradnak nevezték. E várkastély, vagy mint az 1237. évi oklevél mondja: palota, tulajdonképen vízivár volt, melyet félkörben a Duna vett körül és másoldalról átlábolhatlan mocsarak védtek. Petúr kivégeztetése után a koronára szállott.
A tatárjárás után a védelem ráutalta az országot a várak építésére. A pápa felszólította a főpapokat, hogy székhelyeiken várakat építsenek. Ekkor épült a bácsi és a titeli vár is. Szabadkát valószínűleg IV. Béla király erősítette meg földsánczokkal és telepítette be szabad jobbágyokkal. Vára azonban csak a Hunyadiak korában épült, messze földről idehozott vaskos, fejtett sziklakövekből. Midőn a szabadkai várat a XVIII. század közepén templommá alakították át, e sziklakövekből sokat magánházak alapjának építéséhez használtak fel.
Az Anjouk és a Hunyadiak korában már javában folyt az ország déli részének végvárakkal való megerősítése. Különösen Zsigmond osztogatott sűrűen híveinek várépítési szabadalmakat, melyek miatt idővel tömérdek viszály támadt. Az egyes hatalmas főurak ily várakból szabadon garázdálkodtak.
1332–51 között épült a Duna jobbpartján emelkedő Kopasz hegyen a mai Pétervárad. 1401-ben Zsigmond Báthmonostori Tőttös Lászlónak adott várépítésre engedélyt, a ki ekkor építette Szembécs várát, mely miatt azonban Szekcsői Herczeg Péterrel hosszas viszályba keveredett. (Csánki Dezső i. m. II. 189.)
1469-ben Czobor János királyi udvarnok és testvére nyert Mátyás királytól várépítési engedélyt Czobor-Szent-Mihály területén, mely engedélyt 1473-ban a király megújította. Valószínűleg ezt a váracsot használták fel a törökök a hódoltság idejében és tették a zombori nahije középpontjává.
Várszerűleg megerősített helyek voltak még a vármegye területén: Buki, (ma Dunabökény), Zelind, (Plávna körül) Barthán, (ma Bortány puszta Monosszeg határában) Váralja, (Szond körül a Duna mellett) Futak, Vásáros-Várad, Kulud (Küllőd), Daut (Dávod), Báthmonostor.
