A háború borzalmai.
A háború borzalmai.
A hadjárat borzalmai csak ekkor tűntek fel igazán a maguk teljességében. Alig három hét alatt a Duna–Tisza közén 400.000 ember pusztult el, s az előbb oly népes és vagyonos vármegye sivataggá lett. A szultán naplója, valamint Kemál pasazádé török történetíró Mohács Námé-je teljesen elénk tárják Bácska pusztulásának szomorú képét. Maguk a török történetírók is kiemelik azt a példátlan kegyetlenséget, melylyel a hadjárat folyt. Így Kemál pasazádé a következőket írja: „Szegedin városon kívül az említett vidéken, mely általánosan Bácska megye néven ismeretes és arról híres, hogy a mennyi jelentékenyebb erősség, vár, város, falu és művelt föld volt, azokat az országhódító sereg egytől-egyig elözönlötte árjával. A nyomorult magyarság szerencséjének erős gyökerű fáját e tartományból is kitépte a fenséges pasa (t. i. Ibrahim) erős karja, ki a dicső és szerencsés szultán hatalma várának megdönthetlen bástyája.”
És a török történetíró nem túloz. A magyarság fáját csakugyan gyökerestül kiszakította e vidéken a török. A magyar lakosságot lemészárolta és a színmagyar helységek, mint Czobor-Szent-Mihály, Borom, Szent-Márton, Szent-Miklós, Csurog sat. annyira elpusztultak, hogy lakosaikból még hírmondó is alig maradt. Helyökbe idegenek telepednek le és nemsokára itt-ott feltűnik egy-egy kisded gyarmat, kevés számú házikóval. A megriadt lakosság, különösen a déli vidéken, nem is mert többé visszatérni ősi lakhelyére, mert szemben a vármegyével, két török vár őrsége tartotta rettegésben a vidéket. (Millenn. Tört. IV. 514. – Érdújhelyi Menyhért: Újvidék Tört. 90–91. Iványi István: Szabadka Története I. 48–49. Thúry József: Török Történetírók II. 74. 170–172. – Török Magyarkori Tört. Emlékek I–II. Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye Története I. 163).
