Hajdúk és törökök összetűzése.
Hajdúk és törökök összetűzése.
Alig két hónappal Fráter György meggyilkoltatása után, Ferdinánd király hívei ismét birtokába jutottak a tiszai részeknek. Tóth Mihály vakmerő hajdú vezér 1552 febr. 19-én visszafoglalja Szeged várát, mire a Becséig terjedő vidék felszabadul a hódoltság alól.
De az öröm, melyet Szeged visszafoglalása okozott, rövid ideig tartott. A törökök a kedvezőtlen téli időjárás ellenére is csakhamar hozzálátnak a vár visszafoglalásához és Kadim Ali basa, valamint Kászon basa kétfelől közelednek Szeged felé. A hajdúság ezalatt Szegeden vígan dőzsöl és lakmározik; csak Nagy Bálint és Török Péter vitéz hajdúhadnagyok nem követik a többiek példáját, hanem csapataikkal kémszemlére indulnak a Bácskába. A hajdúság Martonosnál találkozik Kászon basa hadával, a ki Becséről Szeged felé igyekezett. A hajdúk a mitsem sejtő törököket megtámadják, véres harcz után teljesen szétverik őket és két szekér török fejjel visszaindulnak Szeged felé. Mire azonban odaértek, a vár ismét török kézbe került, Khadim Ali basa ugyanis márczius hó 1-én Szegedet váratlanúl megrohanta, a hajdúk nagy részét lemészárolta, a várost felgyújtotta és kirabolta. Csak kevesen menekültek meg a veszedelemből, a kik Erdélybe, Szolnokra és a Felső-Tisza vidékére húzódtak. A történtekről mit sem sejtő Török Péter és Nagy Bálint hajdúit Szegeden tehát török hadak fogadták, mire a megrémült hajdúk, odahagyva a zsákmányt, futásban kerestek menedéket.
Szeged másodszori elestével a Duna–Tisza köze teljesen védtelenné vált és a szomszédos várak egymásután meghódoltak a törököknek. Július 27-én Temesvár is elesik és ezzel az egész Délvidék törökök kezére kerül, Gyula várának bevétele után (1566) pedig már az egész Alföld meghódítása is befejezést nyer.
Az 1566. évi hadjárat alkalmával a szultán Zimonyban tábort ütvén, itt fogadta János Zigmondot, Erdély fejedelmét, a ki Erdélyből a Bácskán át jött a török táborba, hol a szultán nagy fénynyel fogadta és kegyesen bánt vele. A király kíséretében utazó erdélyi urak mély meghatottsággal szemlélték Bácska elpusztult mezőit. E vidéken akkoriban már évek óta nem járt magyar nemes, vagy főúr. Csak egyes merész hajdúvezérek kalandozták be a vármegyét, útközben pusztítva, rabolva a szegény jobbágyságot. Így 1567-ben is panaszkodik a budai basa, hogy a királyi hadak egész Titelig kalandoztak és Bács városát is felprédálták.
