Milkó Izidor.
Milkó Izidor.
Milkó Izidor, szül. Szabadkán, 1855-ben. 1882-ben a jogtudományok doktorává avatták. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg és mint ilyen 1889-ig működött, a mikor betegeskedése miatt lemondott állásáról. Jelenleg Szabadkán él és élénk részt vesz a társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Tőle indult ki az a nagyarányú eszme, a mely Magyar népkönyvtárak megalkotását tűzte ki czélul. Állandó és rendes munkatársa volt a 529Fővárosi Lapoknak, a Pesti Naplónak, Pesti Hirlapnak és csaknem minden nagyobb lapba írt czikkeket. Az Osztrák-Magyar monarchia írásban és képben czímű vállalatnak is munkatársa volt. Alelnöke a Bácsmegyei irodalmi társaságnak.
Munkái: Mindenütt és sehol. (Rajzok és tárczák gyűjteménye.) Bpest, 1880. – Divatok. (Beszélyek, rajzok gyűjteménye.) U. ott, 1883. – Egy kritikus albumából. (Aphorismák.) U. ott, 1886 Római mozaik. Emlékek és jegyzetek az örök városból. U. ott, 1895. – Egy carriére története és egyéb elbeszélések. U. ott, 1896. – Mosoly. Húsz vidám történet. U. ott, 1897. – Úri emberek. Jegyzetek a társaságból. U. ott, 1899. Szerkesztője és társtulajdonosa volt a Bácskai Közlönynek. Álnevei: Fecske, Baedeker Flaneur és M. I.
