A termőföld minősége.
A termőföld minősége.
A völgyek gazdag alluviális földje: Bars-megye síkságai alkotják a megye gazdaságilag értékesebb részeit. Ezek között is a Garam és a Zsitva völgye versenyeznek jóságban egymással, ellenben a Nyitravölgy földei televényben már szegényebbek. A mikor azonban földgazdaságról beszélünk, ez nem tévesztendő össze a Tiszavölgy szűzies erőben lévő földeinek dús termőerejével. A Garamvölgy és Zsitvavölgy földei már nem is feketék, mint a Tiszavölgy földei, hanem csak sötétbarnák s csakis intenziv kultúra által emelhetők termőképesség szempontjából az Alföld gazdag földjei mellé. A Garam és a Zsitva völgye ugyanis már évszázadok óta van művelés alatt. A Dunának hozzáférhetősége s a szállítás könnyűsége lehetővé tette a termények nagyobb mérvű termelését és így a föld kiaknázását. A föld jósága 231már a korábbi századokban is megkülönböztetés tárgya volt, és például a XVI. században a Csák Mátétól elpártoló és Róbert Károlyhoz csatlakozó lévai várkapitány: Tapolcsányi János nagyon jól tudta, hogy mit kér, midőn jutalmul Nagy-Málast kérte és meg is kapta. Sőt még a török is meg tudta becsülni a Garamvölgy dúsan termő rónáit, mert midőn az Esztergomtól Léváig terjedő Garam völgyét elfoglalta és mintegy száz évig birtokolta, a világért sem bántotta a jobbágyságot, hanem csak úgy felhasználta, mint a nemesség. Csatán a Földvárban volt a garamvölgyi főbég tanyája, ide vitte a jobbágy buza- és egyéb terménytizedét, s a hagyományból tudjuk, hogy a bég megcsapatta azt a jobbágyot, a ki könnyű buzát vitt neki, mert hát, – mint a bég mondá – „azért oly könnyű, mivel legeltette”. Még néhány évtized előtt is ott volt a garamvölgyi jobbágyok házainak homlokán a félhold, mint ornamentika s a kapufeleken a turbánok, melyek a hódoltsági időkre emlékeztettek, de a melyek az idők folyamán észrevétlenül eltüntek.
Bars vármegye sík területei tehát már századokon át nagyobb mérvű gabonatermelésre szolgáltak, s hogy mégis túlságosan ki nem merültek, az annak köszönhető, hogy azelőtt a gyepes váltórendszer uralkodott, a mely abból állott, hogy a földeket bizonyos évi használat után parlagon hagyták s gyeplegelőül szolgáltak és ismét feltörték, ha rájuk került a sor. Ilyen rendszer lehetséges volt akkor, midőn a népesség még nem volt olyan nagy és a megélhetés nem volt oly nehéz, mint ma.
