Halászat.
Halászat.
Még a vármegye halászati viszonyairól is meg kell emlékeznünk. Bars vármegyében csak természetes halászatot űznek. A mesterséges haltenyésztéssel tettek kisérleteket gr. Keglevich István, a ki a mostani, József Ágost főherczeg tulajdonát tevő kistapolcsányi uradalomban Fenyőkosztolányban létesített mesterséges tenyészeteket. Néhai gróf Migazzi Vilmos Aranyos-Maróton szintén próbálkozott e téren, de ezek a telepek ma már nincsenek meg.
A vármegyét átszelő Garam- és Zsitva-folyók és az azokba ömlő patakok képezik a halászatnak terrenumát s ezekben minden beavatkozás nélkül űzik a halászatot. Halgazdaságról azonban szó sincs. A halaknak ívására szolgáló, alkalmas sekély helyek nem fordulnak elő, s ha a tavaszi nagy vizek után az apadás beáll és a sekély helyeken a halak petéztek, a csakhamar következő szárazságban e helyek egészen kiszáradnak és a kis halnemzedék elpusztul.
Ha tehát mégis halásznak és halakat kapnak, úgy ez csakis a Dunából felúszó jövevények közül esik meg. Csukák, harcsák s néha jelentékeny nagyságú vizák is felhatolnak magas vízállás esetén a Garamba és Zsitvába, hogy halászaink hálóiba kerüljenek.
Az új halászati törvény, a mely a halnemek szerint állapítja meg a tilalmi időszakokat, korántsem jelent előmenetelt azon állapotokhoz képest, a midőn általános tilalmi időszak volt megszabva, melynek betartását ellenőrizni lehetett, azonban a halnemek szerint beosztott hafogást senki sem ellenőrzi és így nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ha inkább fogyó, mint szaporodó halgazdaságról kell megemlékeznünk. Alakult egyszer Léván halásztársulat a törvény rendelkezése szerint, de ez a társulat az alakulásnál tovább jutni nem tudott.
