A Kálnaiak.
A Kálnaiak.
A Kálnaiak, Bars vármegyének e törzsökös nemzetsége, a hagyomány szerint még a tatárjárás előtt bírta Nagy- és Kis-Kálnát. A család első nyomaira 1299-ben akadunk. Kálnai Mihály comes és fia István, Mohi nevű falujokat 30 ezüst giráért, Oltomán fiának Tamás mesternek eladták. (Botka-féle kéziratok.) Ettől kezdve a XIV. sz. második feléig nincsenek adataink. Szendi István vajda, a ki először használta a Kálnai nevet, 1377-ben I. Lajos királytól új adományt nyer a dédapjától örökölt Kálna, Geletnek és Kisfalud birtokokra. Fia István comes, 1405-ben, a nikápolyi csatában tanúsított vitézségéért ismét új adományt nyer Kis- és Nagy-Kálna, Geletnek, Pél, Rendve, Kismalonya, Kisfalud, Valkház, Besse, Kis-Pozba, Egyházas-Rendve, Dereszlény, Gödör-Füss, Kis- és Nagy-Győröd, Marosfalva, Szénásfalva, Vihnye, Várad, Kis-Sarló, Endréd, Kis-Töre, Kis-Szecse és And helységekben levő birtokokra és ezeken kivül még számos, Nyitra, Hont, Komárom, Nógrád, Borsod, Abauj és Torna vármegyékben fekvő részbirtokokra. Fia László és vele együtt ennek fia György 1475-ben Mátyás királytól újabb megerősítő levelet nyertek. A XV. század második felében a család egyre jobban kiterjeszkedett és Zemplén, Gömör és Trencsén vármegyékben is szerzett új birtokokat. II. Ulászló király 1499-ben új adománylevelet állított ki Kálnai György fia Ferencz részére Pél és Sári falukra és a Pochaban nevű földre. Ferencz testvérei magas hivatalokat töltöttek be. István: lévai várkapitány, Imre: II. Lajos király udvari titkára volt. 1507-ben Család, Kernye, Nagysurány, Ény, Folkus-Dovorán (Nyitramegye) és más nyitramegyei helységekben levő birtokokat nyerték II. Ulászló itélete következtében, 1510-ben pedig Rendve községre nyertek királyi adományt. II. Lajos két ízben tett nagyobb adományt e család részére. 1517-ben Ambrusnak Kis-Hult és Bálványt, 1520-ban pedig Ferencznek és ennek fiának Simonnak több borsodmegyei helységet adományozott. (Kálnay László adata.)
