1848/49.
1848/49.
1848-ban a város lakosainak száma 4817 volt, ezek között 4032 róm. kath., 597 ev. ref., 81 ág. ev., 7 gör. keleti és 100 izraelita. A márcziusi eseményeket a város lelkesedéssel ünnepelte meg, s miután a földesúri hatóság alól felszabadult, az eddigi tisztviselők helyébe rendezett tanácsot választott. Első polgármester Farkas Mihály, az eddigi városi biró volt. Ez időtől a város élén polgármesterek állanak. Április 25-én a külső utczát a városhoz csatolták. Majd, midőn veszélyben forgott a haza, toborzás útján 118 honvédet küldöttek harczba. Június 18-án 427 ezüst forint adomány folyt be és június 29-én 435 nemzetőr esküdött föl. Az ezek számára készült díszes zászlót ereklyeként őrzik a városházán.
1849-ben mozgalmas események szinhelye volt a város. Január 10-én hadseregével bevonult Görgey és mikor távozott, Csorits osztrák tábornok jött utána és innen 20-án tovább indult. Április 17-én Görgey Lévánál állott seregével. A nagysallói fényes győzelem után ide szállították a sebesülteket. Azokat, a kik nehéz sebeikbe belehaltak, a temetőben közös sírban hantolták el. Sírjuk fölé 1872-ben emlékoszlopot emeltek és oda zarándokol minden évben, márczius 15-én, a kegyeletes közönség. 25-én Grabbe vezérlete alatt orosz katonák jöttek a városba és szeptember 25-én távoztak el.
