A Garammelléki pagonyok.
A Garammelléki pagonyok.
A Garammelléki pagonyok jóval az említettek mögött maradnak. Ezek az erdőterületek kevés kivétellel a kincstár, a beszterczebányai püspökség és a községek tulajdonai.
Itt természetesen a kezelők csak mellékesen vagy egyáltalában nem foglalkozhatnak a vadászat fejlesztésével, a bérbeadott területek pedig aránylag oly rövid időre vannak kiadva, hogy itt vadkár, marhalegeltetés, a kezelő személyzet hiánya miatt, a bérlők sem tehetnek sokat a vadállomány gyarapítása érdekében.
250A mufflont kivéve, minden nagyobb erdei vad feltalálható itt is, de jóval csekélyebb számban. A szarvasok, melyek faj és erőre nézve nem sokat engednek a ghymes-kistapolcsányiaknak, ide nagyobbára Hont, Nógrád és Esztergom vármegyékből vándorolnak át.
Bars vármegye déli és délkeleti részeiben, tehát ott, hol a magas hegység és a folytatólagos erdőterületek megszűnnek, már csakis az úgynevezett mezei „alacsony vaddal” találkozunk. Igaz ugyan, hogy nem ritkán fordul elő itt is a sörtevad, mely néha nagyobb kondákba összeverődve, a veteményekben érzékeny károkat okoz és nagyobb aljerdőkben itt-ott hosszabb időre is meg szokott állapodni, de mégis csak váltóvadnak tekinthető.
Ezek a vándorló csordák többnyire a zab, burgonya és tengeri érésekor szoktak megjelenni, majd ismét hosszú időre eltűnnek, makkot ropogtatni a hegyek közé.
Az úgynevezett alsóvidék erdősebb és befásított részein őzvad igen nagy számmal fordul elő. Helyenként annyira elszaporodott, hogy satnyul, sőt újabban ragályos betegségekben (torokbaj, féreg, tüdő-gümőkór stb.) pusztul. Egyes vidékeken az erős telek is eléggé megtizedelték. Agancsra nézve évről-évre gyengébbek, súlyra nézve pedig a 6-os bakok, átlagban, alig érik el a 18 kilót. Ma már sok helyütt a mezőkön is állandó vadnak mondható. Itt a nádasokban, gabona és tengeri földekben tartózkodik.
