Földrajzi jellemzés.
Földrajzi jellemzés.
Megyénk mind geografiai fekvésénél, mind természeti alkotásánál fogva kedvező az állatok életének. Az agyagos róna termékeny kaszálói, zöld rétje, a Körösök homokos és iszapos partjai, tócsákban és mocsarakban bővelkedő sűrű füzesei és vízi füvekkel átszőtt holt ágai, a lassú, meleg Peczének majd nyírkos, majd bokros helyei, a szőlőaljak gazdag gyümölcsösei, a lapályt szegélyező hegyaljai tájak csalitjai és lombos erdői, a dombos és hegyes vidék változatossága, a havasi tájba benyúló magaslatok fenyvesei, a meszes hegység számos barlangja, az állatok természetének és életmódjának legjobban megfelelő búvóhelyet, bő táplálékot nyujtanak s a fejlődésükhöz szükséges nyugalmat biztosítják.
Leggazdagabb és legváltozatosabb az állati élet a megye azon részein, hol a síkság a dombos-hegyes vidékkel egybeolvad, továbbá a Sebes- és Fekete-Körös völgyében és mellékágaiban. Egyhangúbb ellenben a sík területeken, a hol nem annyira a fajok nagyobb száma, mint inkább az egyedek sokasága az uralkodó. A bihari hegység barlangjainak különös állatvilága nemcsak hazánkban, hanem egész Európában egyedül áll. Bihar vármegye faunája teljes összhangzásban van földrajzi szerkezetével. Egyik része tisztán alföldi, másik része pedig tisztán hegyi jellegű; e kettő közé sok átmeneti alak ékelődik.
A közép-európai subregio állatvilágának czentrális főtömege, a Nagy-Alföld néhány speczialitását kivéve (Spalax Hungaricus, földi kutya, homoki fauna) Bihar nyugati síkterületén mindenütt található. E síkterület észak-keleten az Érmellék és a Sebes-Körös jobb partján elhúzódó élesdi hegyek útján a Rézhegységgel, dél-keleten pedig a Király-erdő, a csékei, béli és vaskohi hegyek útján a magas bihari hegységgel szoros összeköttetésben van. Természetes tehát, hogy a síkság állatai felvonulnak az előhegyekre, sőt egyesek még a magasabb hegyi tájakon is tartózkodnak, és megfordítva; a hegységek állatainak egyik része az előhegyeket, sőt egyesek még a lapály bokros dombjait és síkerdőit is felkeresik.
A középeurópai subregio keleti részének főbb képviselői e megye keleti és dél-keleti hegyes vidékein nagyobbára mind élnek, de a mediterrán subregio állatvilágának csak néhány képviselője van (Hipposideros clivosus Riippel. Dombos, patkós orrú denevér. Miniopterus Schreibersii Natterer. Hosszú szárnyú denevér. Mindkettő leginkább a Kalota község határában fekvő Pisznicze-Secare nevű barlangban él).
Faunánk e szerint az alföldi, észak- és dél-keleti és csekély részben a déli faunák keveréke. Legjobban hajlik a dél-keleti fauna typusához. Számos oly rovarfajt találunk itt, mely hazánk faunájának speczialitása, vagy hazánk 238más tájain csak ritkaság, sőt némelyik eddig egész Európában csak Bihar vármegyében található. – (Melanopsis costata var. Muraldi Zig.. Most M. Parreyessi Mhlf. a Püspökfürdőben. Abax Rendschmidti Germ. var. Bihariensis Friv. a kalugyeri forrásnál. Choleva biharica Fleisch. Hagymádfalvánál stb.)
Bihar vármegye faunájának azonban legérdekesebb alakjai azok a vak bogarak, melyek a barlangokban és földbeli üregekben élnek. Ilyenek a Trechus (Anophthalmus) Redtenbacheri és T. paroecus; az előbbi a barlang mélyébe is behatol, az utóbbi azonban leginkább csak a barlang nyilásánál és göröngy alatt tartózkodik. Ezeket nagy kövek alatt hazánk más hegységeiben is találták. Az igazi barlanglakó-bogarak a barlangok legmélyebben fekvő üregfalain és csepegő-kövein mászkálnak, a közeledő világosságra azonnal szétfutnak: a Pholeuon angusticole és Ph. gracile, Apropeus leptodorus és A. Hazayi, Drimeotus Kovácsi és Fericeus Kraatzi, hazánk más vidéki barlangjaiból eddigelé még nem ismeretesek.
