Ér-Tarcsa.
Ér-Tarcsa.
Ér-Tarcsa, az érmelléki hegyek alatti síkságon fekvő nagyközség, majdnem egyenlő számu ev. református és gör. katholikus vallásu magyar lakossal. Házainak száma 187, lakosaié pedig 1120. Postája van, távírója és vasúti állomása Érmihályfalva. E község a kolozsmonostori levéltár egyik 1338-iki oklevelében „Tarcha iuxta fluv. Eer” körülírással említtetik. A XIV. században a váradi káptalan birtoka. 1403-ban Szatmár vármegyéhez tartozónak mondják az egykori oklevelek. 1405-ben birtokosai közt ott találjuk a Félegyházi családot is. 1503-ban a magtalanul kimult zarándi Erdőhegyi László itteni részét Telegdi István kir. kincstárnok kapta. A mult század első felében a káptalanon kivűl a Bujanovics családnak is van itt birtoka. Az ev. református templom 1834-ben, a gör. katholikus 1846-ban épült. A községhez tartozik Tyukszer-Apáti puszta is.
