Geregye nemzetség.
Geregye nemzetség.
Még a tatárjárás előtti időben letelepedettnek tekinthető a Geregye nemzetség is, melyről azonban okleveles emlékeink csak 1255-től kezdve maradtak fenn. Geregye fia Barnabás comes 1255-ben a Berettyó mentén elterülő ősi birtokait u. m.: Micskét, Poklostelket, Lázt, Dénesdet és Santusyt elcseréli Szécs fia Pál vas- és zalavármegyei birtokaival. (Wenzel i. m. VII. 413). A Geregye nemzetség ezzel a Dunántúlra szakadt. Egyes tagjai ugyan még megmaradtak a vármegyében, így Geregye 1277-ben Palotát bírta, melyet azonban a IV. László elleni lázadás következtében elvesztett. (Wenzel – XII. 251.)
Végül a tatárjárás előtt a XIII. század első felében Hosszú-Pályit egy Erdő nevű úr bírta, (Váradi Reg. 123. §.) valószínűleg az ő utóda az a hasonnevü nemes, a ki a XIII. század végén Hosszú-Pályi birtokában volt. (Bunyitay – i. m. III. 241.)
A tatárjárás után számos más nemzetség tűnik fel és újabb nemzetségek letelepüléséről is értesülünk, melyek a XIV. század elejéig már jelentékenyen kiterjeszkednek a vármegye területén.
