Hont-Pázmán nemzetség.
Hont-Pázmán nemzetség.
A Hont-Pázmán nemzetség 1274-ben tűnik fel a vármegyében, szintén már mint előbb letelepedett birtokos. Ez évben ugyanis e nemzetség sarja: Pázmán fia, Ders, Bolcshida, Derspalota, Szent-Dénes és Szent-János birtokait elcseréli az ugyanezen nembéli Lampert fia Miklóssal, a leszenyei ág ősével. A fenti Ders comes ágának 1320-ban magvaszakadt. Javait legközelebbi rokonai felosztották maguk közt, mely alkalommal az ő ágához tartozó Marcellus comes fiai Szent-Mártont és Bolcshidát azonnal elfoglalták, mig a panaszi Pázmán és Battyáni családok ősei Szent-Jánost és Derspalotát vették birtokukba. Marcellus unokái Lőkös és Zoárd, az előbbi a most is virágzó Ujhelyi, az utóbbi a Zovárdffi család őse, 1356-ban óvást emeltek 602az ellen, hogy a néhai Bolcshidai Demetertől rájok szállott javakat (Szent-János, Tarna, Derspalota) Mihály és Miklós a Czibak fiai: Albert, János és Mihály elfoglalják. (Századok, 1893. évf., X. füz., Komáromy Andr.: Szt-János monostor.) A fenti adatok, valamint az a körülmény, hogy a Czibakok már a XIV. században Szent-János és Palota földesurai, valószínűvé teszik e családnak a Hont-Pázmán nemzetségből való származását.
Az ősi birtokok királyi adomány által is gyarapodtak. 1319. június 8-án Károly király, Mihály fia Gergely fia Istvánnak, kinek egy harczjáték alkalmával három fogát kiütötte, Pósa nevű birtokot adja. (Fejér: Cod. Dipl. VIII. 3. 211.) A fenti Istvántól származik a panaszi Pázmán család. Ezenkívül a nemzetség tagjai 1334-ben Fancsikát, Fancsalt, Kovácsit és Véd helységeket bírták.
