A református egyház a XVIII. században.
A református egyház a XVIII. században.
A Szatmárt, 1711. szeptember 20-án tartott zsinat által tiszántúli református püspökké választott Veresegyházi Tamásra súlyos feladatok nehezedtek az egyházmegyében. A hosszú harczok alatt elpusztult vagy elszegényedett községek a lelkészek fentartásáról nem voltak képesk gondoskodni, de a felsőbb hatalom is tömérdek akadályt gördített a protestánsok szabad vallásgyakorlata elé, sőt a debreczeni kollegium jövedelmei is megcsonkíttattak. A váradi káptalan ugyanis időközben lefoglalta Szent-Imre dézsmáját, melynek visszaszerzéséről kellett gondoskodni. Az 1715 : 31. törvényczikk megtiltván a protestánsoknak a gyűlések tartását, ezért többé püspökök nem választattak. A Carolina resolutio azonban 4–4 püspököt állapított meg a két protestáns egyház részére.
Zoványi György, a ki ezen időtájt, 1726-tól a debreczeni superintendentia élén állott, haláláig (1757) megmaradt ebbeli minőségében.
Mint általában Tiszántúl, úgy Bihar váremgyében is a református egyház nagyobb lendületet Piskárosi Szilágyi Sámuel püspöksége alatt nyert.
E külföldön iskolázott, nagy tudományu férfiú, 1742-től a debreczeni kollegium tanára, 1759-től diószegi, majd később szatmári lelkész volt, 1765. augusztus 13-án Tatay Ferencz halála után debreczeni püspökké neveztetett ki. II. József még trónörökös korában, 1770-ben Debreczenen keresztül utazván, a tisztelgők között várakozó Szilágyi Sámuelt magához szólította s vele hosszasabban tanácskozott. Valószinü, hogy e tanácskozás következtében nyertek a reformátusok templomépítési engedélyt, mely templom 1776/77 között készült el, míg Komádi lakosai ugyanekkor csak a utczán belőli templomépítésre nyertek engedélyt. (Rozvány: Szalonta tört.).
Váradon 1783-ban állíttatott vissza a református egyház, melynek első lelkészévé Keresztesi József tétetett; de a nyilvános istentiszteletek tartása ellen a váradi káptalan akadályokat gördített. A mint a türelmi patens, mely 1781. október 29-én adatott ki, Bihar vármegyében kihirdettetett, többé mi sem akadályozhatta a reformátusok nyilvános istentiszteleteinek megtartását, melyek elseje 1784. január 1-én a Tisza-ház udvarán, Szilágyi püspök részvételével, tartatott meg. A megalakult egyházközség első gondja a templomépítés volt. Már ez évben, szeptember 20-án letétetett a református egyház alapköve Várad-Olasziban. 1835-ben pedig Várad-Ujvároson kezdik építeni templomukat. II. József türelmi rendelete és az 1786-ban kiadott nyilt parancs csak előfutárai voltak a protestánsok vallásszabadságának, melyet az 1790–91. évi 26. törvényczikk megállapított s melynek létrejötte körül nagy érdemeket szerzett Domokos Lajos bihari követ, Vay József és gróf Teleki József.
Ép ez időtájt, Szatmári Paksi István halála után, belzavarok támadtak az egyházmegyében.
Az 1791-ben Debreczenben tartott püspökválasztó gyűlésen többséget nyert Sinai Miklós ellen csakhamar tekintélyes számu ellenpárt alakult, 565mely keresztülvitte, hogy 1791. június 28-án új püspökválásztó zsinat tartassék. Ezt megelőzőleg az érmelléki traktus Péchy Imre elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen minthogy Sinai a világiaknak az egyházi igazgatásból leendő kizárását vitatta, az értekezlet tagjai elfordultak tőle.
A június 28-án tartott debreczeni zsinaton, a legtöbb szavazatot képviselő érmelléki traktus Sinait letette és helyébe Hunyady Ferenczet választotta meg, míg a másik két traktus, a debreczeni és a bihari (váradi), mint Sinai hívei, távol maradtak.
A bonyolulttá vált ügy rendezésére Orczy József báró küldetett ki kir.biztosúl, minek eredményekép Hunyady Ferencz választása megerősíttetett.
Az 1791. évi országos zsinaton 11 egyházi és 13 világi képviselő küldetett a tiszántúli kerületből.
A református egyház mellett az ágostai evangélikusok is kezdenek szervezkedni e tájban Váradon. 1806-ban telket vásárolnak a Körös-utczában, melyen 1809-ban épül fel templomuk s ezzel önálló hitközséggé alakúlnak.
A XIX. század első felében a tiszántúli kerülethez tartozó biharvármegyei reformátusoknak 136 anyaegyházuk van, mely négy esperességre oszlott fel, u. m.: 1. debreczeni, 2. érmelléki, 3. bihari, 4. szalontai.
Az ágostai hitv. evangélikusoknak ugyanekkor két anyaegyházuk volt: Nagy-Várdon és Sváb-Olasziban.
