Kéménd.
Kéménd.
Kéménd, nagyközség, a Garam mentén, 380 házzal és 1907 magyar ajkú, róm. kath. vallású lakossal. Határa 4876 kat. hold. Már a rómaiak idejében lakott hely volt, a kiknek emlékét egy kerek váracs őrzi. Szent István király a Hunt-Pázmán nemzetség őseinek, alkalmasint Bénynek adta e területet. De az esztergomi káptalannak is volt itt birtoka, melyből egy ekealját 1183-ban eladott Farkas comesnek. 1217-ben a Hunt-Pázmán nembeli Amadé, mielőtt a szentföldi hadjáratra indúlt volna, itteni birtokát a bényi monostornak adományozta. Később, 1273-ban, ugyanebből a nemzetségből származott István mester, itteni földjeit szintén a bényi monostornak hagyományozta. 1292-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fia, Ugron comes birtokrészét az esztergomi érseknek volt kénytelen átengedni, kárpótlásul ama károkért, a melyeket a IV. László halálát követő belzavarok alatt az érsek jószágainak okozott. 1295-ben Márton alországbíró fenti okból Ugron testvéreit, Istvánt, Lampertet és Lászlót is kéméndi birtokaik elvesztésére ítélte. Ekkor a helységnek már plébániája is volt. A XIV. század első éveiben Trencséni Csák Máté tisztje, Vörös Bede hatalmasul elfoglalta az érsek többi községeivel együtt, melyeket az érsek csak 1312-ben nyert vissza. Telegdi Csanád érseksége (1330–1349) alatt a pusztítás nyomai eltüntek. 1346-ban Telegdi Csanád érsek Miklós fia Miklóssal és társaival perelvén, az érsek kéméndi birtokát meghatárolták. 1382 előtt Demeter bíboros-érsek a Garam folyón Kéménd melletti malmának felét az esztergomi Szent-György templomnak adományozta, de később visszavette, midőn azonban a káptalan arra figyelmeztette, hogy e malom emberemlékezet óta a szentgyörgyi prépost tulajdona, 1382 nov. 26-án elrendelte a malom visszaadását. A XVI. században is az esztergomi érsek földesúri hatósága alá, később a hódoltsági területhez tartozott. 1556-ban 5, 1593-ban 7, 1609-ben 4, 1647-ben 7 portája volt. Az 1696. évi összeírási szerint a gyakori katonai beszállásolások következtében elpusztult. Határát az érsekség egyéb jószágairól érkező települők használták. Plébániáját 1713-ban állították vissza. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 30 egész telkes jobbágy és 35 zsellér lakta. 1755-ben már 791 katholikus lakosa volt. Templomát gróf Esterházy Imre herczegprímás kezdte építtetni, de csak utóda, gróf Csáky Miklós fejezte be. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott; napjainkban ugyancsak övé a határ. 1849 április 20-án Gáspár András vitéz huszártábornok itt fényes győzelmet aratott Wyss császári tábornok 2500 lovasból álló dandára felett, mely Esztergomból Wohlgemuth császári tábornok segítségére sietett. A községben máig fennmaradtak az avar sánczok. Találtak itt különféle kőedényeket, nyilat, sarkantyút és egyéb tárgyakat, a melyek esztergomi magánkutatók tulajdonába kerültek. A lakosság róm. kath. olvasókört és hitelszövetkezetet tart fönn. Határában van a Kéméndi puszta. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van.
