Uny.
Uny.
Úny, magyar kisközség, a vármegye déli határán, 114 házzal s 540 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Határa 2016 kat. hold. Csak a szatmári békekötés után alakult önálló községgé. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Barinay László, Miskey Ferencz és Friebeisz Ferencz birtoka. Lakosainak legnagyobb része ekkor még protestáns volt, a kiktől a katholikusok néhány évvel az említett egyházlátogatás előtt foglalták vissza a Szent József tiszteletére emelt templomot. Később a megyei hatóság a protestáns iskolamestert és a lelkipásztort is eltávolította a községből s e miatt hosszas viszályok támadtak a két felekezet között. Az esztergomi érsek 1757-ben plébániát adott Únynak, de még így sem tudta a reformátusokat áttéríteni; a két hitfelekezet számaránya alig változott. 1755-ben 111 kath. és 214 ref. vallású lakosa volt a községnek, 1890-ben pedig 131 katholikussal szemben 262 református és 6 evangélikus állott. A XIX. század első felében a Bozzay, Huszár, Horváth, Sánta, Vásárhelyi, Setét, Cséfalvay, Simonsits, Friebeisz, Andrássy, Csenkey, Geiszler, Miskey és Somogyi családoknak volt itt földesúri joguk. Két templom közül a kath. 1732-ben, a ref. 1794-ben épült; utóbbinak egyik harangja a XVII. századból való. A határban néhány évvel ezelőtt régi pénzeket és edényeket találtak. 1867-ben nagy tűzvész pusztított itt. A községhez tartozik az Únyi malom. Postája Tinnye, távíró- és vasúti állomása Piliscsaba.
Források: Karácsonyi János: A Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. – Wertner Mór: Magyar Nemzetségek. I–II. – Zichy Okmánytár I–VI. – Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából. Esztergom 1890. – Komárom vármegye és Komárom város történeti és régészeti egylet 1890–91. évi jelentése. – Nedeczky Gáspár: A Nedeczky család. – U. a. Dömös története. – Knauz Nándor: Monum. Eccl. Strigoniensis. – Komlóssy Ferencz: Az esztergomi főegyházmegyei r. kath. iskolák története. – Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása. – Wertner Mór: Adalékok Esztergommegye és vidékének legrégibb történetéhez. – Levéltári anyag: Országos levéltár: Dicalis Conscriptiók 1532–1696. – Az – káptalan elenchusai I–XXX. kötet.
