A kelták.
A kelták.
A kelták a bronzot s később a vasat mívelték. A bronzkultura nyomait vidékünkön igen dúsan találjuk és pedig oly eszközöket, melyek a földmívelésre is szolgáltak. Tekintélyesebb leletek fordultak elő: Bajnán, Esztergomban, 178Ebeden, Lábatlanon, Nyergesújfalun, Piszkén, Tokodon, Bényen, Kéménden, Köbölkúton, Nánán és Szőgyén határában.
E nép már erődített helységekben lakott. Kivált a Duna mentén, kőből és fából összekötött erődítményeket épített. Lakóházaik deszkából és fűzfagalyból sövényszerűen készültek és szalmával vagy náddal voltak fedve; kőházakat csakis a római uralom alatt kezdtek építeni.
A földmívelésben szorgalmasak voltak. Termeltek búzát, kölest, muhart és a szőlőtermelésben korán tökélyre emelkedtek, azért igen hihető, hogy vidékünkön az első szőlőtelepítők ők voltak.
Mivel Bregetiot és Aquincumot a kelták alapították, a mit e helyek kelta eredetű nevei bizonyítanak, bizonyos, hogy Esztergomnak alapítói is ők. Egyáltalán Magyarország régi városai mind az ő alapításuk. Ilyenek: Arrabona (Győr), Sabaria (Szombathely), Scarabantia (Sopron), Mursa (Eszék), Singidunum (Belgrád), Novidunum (Károlyváros). (Salamon, Budapest története I. 117. és Latkóczy, Hampel, Pallas, Kelták. Az araviszkus nép és emlékei. Budapest régiségei I. 31–72.)
A kelták több néptörzsből állottak. Bölcsőjük Közép-Európa volt, a honnan előbb Galliába, Hispaniába és a brit szigetekre nyomultak, majd Kr. e. a IV. században Itáliát, Illiriát és Csehország területét lepték el. 334-ben szövetséget ajánlottak Nagy Sándornak és ekkor foglalták el Pannoniát is.
