Ferdinánd.
Ferdinánd.
Az év nyarán a helyzet lényegesen megváltozott. Ferdinánd hívei előkészítvén a talajt, Ferdinánd július 31-én tetemes haderővel magyar földre lépett és megkezdte az előnyomulást Buda felé: Győr, Komárom és Tata után, augusztus havában Esztergom városa is meghódolt, de a vár csak néhány napi ostrom után és oly feltétel alatt nyitott kaput, hogy a két parancsnok fegyveresen, a többiek fegyver nélkül, bántatlanul elvonulhassanak.
Ferdinánd elfogadván a feltételeket, fényes kísérettel bevonult a várba, hol a papság ünnepélyesen fogadta és Szent Adalbert egyházába kísérte, a hol hálaimát mondott. A várat Oeder Farkas vezérlete alatt 300 főnyi gyalogos őrizetére bízván, tovább folytatta útját Székesfehérvár felé.
Várdai Pál, a ki már szept. 3-án Esztergomban hűséget fogadott Ferdinándnak, a székesfehérvári országgyűlésen egyike volt a vezérszereplőknek. A koronázás után, okt. 12-én Ferdinánd ismét Esztergomba jött, a hol egész 1528 febr. hó végéig tartózkodott. (Mill. Tört. V. 56.) 1527–28 telén tehát Esztergom ismét királyi székhely, a hadmíveletek s az alkudozások középpontja lett. Ide szállították elébe Bodó Ferenczet, János király hívét, a kit Török Bálint és Pekri Lajos Keresztesnél elfogtak és Ferdinándhoz küldtek. Ferdinánd kész volt szabadságát visszaadni, ha hozzá csatlakozik. De Bodó megmaradt állhatatosan János király pártján és hűségének áldozatul esett.
