Szijjártó István.
Szijjártó István.
Az áldozatkészek között első helyen áll egy egyszerű, igénytelen iparos: Szijjártó István, a ki a templomépítéshez egymaga 20,000, az iskolához 5000, a lelkészek jövedelmének alapjához 2000, s a középső harang öntési költségeihez pedig 600 forint adománynyal járult. Nevét egy utcza őrzi Rimaszombatban; a ref. egyházban azonban csak régi, rejtett s egyre halványodó feljegyzések.
E gyülekezet életében nevezetes fordulópontot alkot még az 1848-ik év, a mikor a testvériség melege járta át a város lakosainak szívét s egyértelemmel elhatározták, hogy az összes felekezetek papjainak s tanítóinak fizetését, tehát a reformátusokét is, a város vállalja magára. S ezt mind a mai napig példás pontossággal teljesíti is.
Rimaszombat nagy papjai közül egyháztörténelmi vagy irodalomtörténeti jelentőségre emelkedtek: Paksi György (1632–1643), ki Kecskeméten, a hol előbb hivataloskodott, püspökséget is viselt. Harsányi Móricz István (1643–1691), ki négy évig szenvedett bujdosásban és gályarabságban. Szentgyörgyi Sámuel (1731–1745) esperes és a tiszáninneni kerület első püspöke, Szőke Ferencz (1783–1806), Terhes Sámuel költő és esperes (1836–1857). Elemi iskolát az egyház ma már nem tart fenn. Fiuiskoláját 1873-ban, leányiskoláját 1890-ben községivé engedte át. Ma az iskolák Rimaszombatban mind államiak.
Van a gyülekezetnek két rendes lelkésze, segédlelkésze, énekvezére, és iparostanulókat védő egyesülete.
Vagyona földben, pénzben és épületben (a templom értékét nem számítva) mintegy 150,000 korona. Lélekszáma: 1869.
Az egyházi élet azonban – fájdalom – itt is hanyatlóban van, mint jóformán az egész egyházmegye területén. A korszellem, az anyagi aláhanyatlás s a megélhetés nehézsége a lelkiekben is érezteti romboló hatását. Gyülekezeteink legnagyobb részében már teljesen szünetel a hétköznapi isteni tisztelet. A vasárnapit is egyre gyérülőbb közönség látogatja. A lelkészi testületben megvan a buzgó törekvés e szomorú jelenségek orvoslására. Van szervezett papi értekezlet, mely évenkint, kisebb szakaszokra oszolva is, egyetemesen is összejöveteleket tart s eszmecserék és felolvasások útján igyekszik a tiszttársak lelkében a buzgóság tűzét éleszteni, egymást útbaigazítani s a sikeres működésnek úgy tudományos, mint gyakorlati eszközét megtalálni.
