A passiv ressistenczia.
A passiv ressistenczia.
Az 1861 január 21-én megtartott közgyűlés már a legerélyesebb passiv ressistenczia álláspontjára lép. Kimondja, hogy más adót, mint a melyet a magyar országgyűlés megállapít, törvényesnek el nem ismer, és a házi adón kívül minden más adó behajtásától a tisztviselőket szigorúan eltiltja. Azonban a még fennálló császári adóhivatalok folyton szorgalmazzák az adófizetést és kényszereszközökhöz is folyamodnak, csakhogy czélt érjenek. A községi előljárókat erőszakkal kényszerítik a behajtásban való segédkezésre, a mire a vármegye azzal felel, hogy május havában a községi előljárókat az adófizetéstől és az adóbehajtásban való közreműködéstől szintén szigorúan eltiltja. Júliusban a császári adószedők már a katonai beavatkozást 572veszik igénybe és az adószedőket lovas- és gyalogcsapatok kísérik. Nehogy azonban az ellentétes és szigorú császári és vármegyei rendeletek következtében, a nép és az adószedőket kísérő katonaság között esetleg véres összeütközések történjenek, a vármegye, előbbi szigorú rendeleteit enyhítve, kimondja, hogy azok, a kiket katonai beszállásolásokkal kényszerítenek adójuk megfizetésére, nem tekintendők hazaárulóknak, hanem csak azok, a kik adójukat önként fizetik meg.
Ez időben a vármegye nagyobb városaiban és községeiben több ízben tartottak különféle álczimek alatt oly társas- vagy jótékony czélú mulatságokat, a melyeknek tulajdonképen politikai hátterük és célzatuk volt. Különösen a Tiszavidéken és a Bánságban kitört éhinség szolgáltatott alkalmas okot az ily összejövetelekre, melyek sok esetben fontos politikai mozgalmaknak a kiinduló pontjai voltak.
