Az 1842-iki véres tisztújítás.
Az 1842-iki véres tisztújítás.
Az 1842-iki tisztújítás ismét sajnálatos összeütközésre adott okot. Midőn a Draskóczy- és az Abaffy-párt állott egymással szemben, az Abaffyak kortesei kiverték az ellentábort a pelsőczi megyeházból, sőt a községből is. Sajó hídja keskeny lévén, a futó Draskóczy-pártiak a Sajó medrén gázoltak át. Csak gróf Andrássy Károly, a főispán nem futott meg, hanem a megyeház udvarán maradt. Az Abaffy-pártnak egy kis csapata észrevevén a grófot, meg akarta támadni. Andrássy kardot rántott és hátát a falnak vetve, oly nyugodtan várta a támadást, hogy ez a bátorság a csapatot lefegyverezte.
Az 1843-ik év a szabadelvű pártra nézve diadal, de egyszersmind vereség is; mert míg a márczius 14-én tartott országgyűlésen az utasítások megállapítása és az ősiség eltörlése megbukott, addig a 15-én tartott gyűlésen a házi adók kérdése, Szentiványi Károly lendületes és meggyőző beszéde után, elfogadtatott.
1845-ben a tisztújítás ismét előre veti árnyékát. A tapasztalható izgalom következtében a Pelsőczre kitűzött közgyűlés nem volt megtartható, hanem Rimaszombatba újabb közgyűlést tűztek ki. Ez alkalommal a rend fenntartása érdekében kirendelt lovas katonaság és a választók között véres összeütközés történt és a vasas németek a választók tömegét karddal kergették szét. Ugyanez évben Nagy Károly, a vármegye remek tollú főjegyzője és volt képviselő, az elhatalmasodott képviselői korteskedés ellen erélyes rendszabályokat követelt, de eredmény nélkül, mire Nagy Károly a Pesti Hirlapban fejezte ki e fölötti méltatlankodását.
Az áprilisi gyűlésen Ragályi Ferdinánd és neje a házi adót és közmunkaváltságot önként elvállalván, ezt a terhet magukra birtokarányban kivettetni kérik. Dapsy Vilmos, követve a jó példát, évenként 10 frtot ajánl fel e czélra, mindaddig, míg ez az országos kérdés végleg rendezve nem lesz.
Ugyanekkor a gyenge termés következtében a szeszégetést a megye határain belül szigorúan betiltották.
