Czinka Panna.
Czinka Panna.
Czinka Panna, híres czigányprimás a XVIII. században, szül. 1711-ben Sajó-Gömörön, meghalt 1772-ben. Nagyatyja II. Rákóczy Ferencznek volt udvari zenésze s mint ilyen, hű kisérője száműzetésében is. Cz. Panna Sajó-Gömörön Lányi János földbirtokos házánál növekedett fel s már 9 éves korában oly tisztán hegedült, hogy a tehetséges szép kis czigányleánykát a vidék birtokos urai saját költségükön Rozsnyóra küldötték, hogy az ottani czigánybandában magát tovább képezze. Panna csakhamar túltett mesterein. 15 éves korában egy kisbőgőshöz ment férjhez és saját maga szervezett egy zenekart, melynek élén egymásután diadalt diadalra aratott s hírneve beszárnyalta egész Magyarországot, sőt Oláh- és Lengyelországban is ismerték. Bandája fényes egyenruhában járt s ő maga is férfiruhába öltözött. Így is temették el drága Amati-féle hegedűjével együtt. Halála után az akkori költők versekben dícsőitették művészi játékát, erényeit, szépségét. – Cz. P. korának leghíresebb hegedűvirtuóza volt; kiről sokáig az a hír keringett, hogy résztvett a Rákóczy harczaiban s holdvilágos éjeken, mikor a fejedelem sátorában pihenni tért, gyönyörű ábrándjaival, melyeket a sátor mögött játszott, álomba ringatta a fejedelmet. E legendára az adhatott alkalmat, hogy a fejedelem udvari zenészét szintén Czinka néven ismerték, de ez a Panna nagyatyja volt, a Rákóczy kesergője s a Bercsényi-nóták szerzője. Czinka Pannának mindössze három szerzeménye maradt fönn, melyekről Káldy azt tartja, hogy valóságos gyöngyei a „magyar hallgató” daloknak s zenei tekintetben is minden később szerzett ilyfajta műnek mintájául tekinthetők. Az is valószínűnek látszik, hogy nagyatyja szerzeményei az ő átdolgozásában maradtak az utókorra. Többi művei: „Háromszáz özvegy nótája”, – „Halotti táncz”, – „Ősapáink dala” csak czímeikben maradtak fenn.
