Tóth Ede.
404Tóth Ede.
Tóth Ede népszinműíró, szül. 1844 október 4-én Putnokon, meghalt 1876 febr. 26-án Budapesten. Atyja szegény szabómester volt, ki fiát eleinte tanulói pályára szánta, de miután a fiu az iglói gimnázium első osztályából gyenge bizonyítványt hozott haza, egy putnoki vegyeskereskedésbe adta boltosinasnak. Felszabadulása után Budapesten a Posner féle papirkereskedésben kapott állást. A fővárosi tartózkodás alkalmat adott arra, hogy lelki világát a magasabb műveltség iránt való szomjúsággal töltse el. Odahagyta tehát a kereskedői pályát és Sárospatakra ment, hol három osztályból pótvizsgát tevén, felvétetett az 5-ik osztályba. Egy év után, anyja halála miatt, ismét oda kellett hagynia az iskolát s elkeseredésében színész lett. Először Tokajban próbált szerencsét, de ott nem fogadták fel s ezért Kisvárdára sietett, hol Lantos név alatt, az ott időző szintársulat tagja lett. Előbbi szenvedéseit és nyomorát a vándorszínészi élet még súlyosabbá tette. Azt hitte, hogy nagy hivatása van a művészi pályára, de csak kisebb szerepekhez juthatott s ezért egyik társulattól a másikhoz szegődve, rendesen mint szinlaposztó, nyomor és nélkülözések között vándorolta be a Felvidék összes városait. Csaknem tíz éven át tartott ez a szomorú vergődés, mely testben-lélekben elcsigázta; néha egy-egy költeményt írt s ezek szórványosan meg is jelentek a vidéki lapokban, de lelke fény és dicsőség után sóvárgott s ezt a sóvárgást nem elégítették ki még azok a rövid életű sikerek sem, melyeket vidéki színpadok számára írt színdarabjaival aratott. Legfeljebb annyit érhetett el, hogy egyik-másik társulatnál mint titkár, vagy mint rendező nyert alkalmazást. 1871-ben nőül vette Benedek Mária Veronika színésznőt. 1873-ban, atyja halála után, haza került Putnokra, hol csekély vagyoni ügyeinek rendezése czéljából huzamosabb időt töltött. Itt fogamzott meg a Falu rossza czímű népszínművének alapeszméje s a lelkében élő nagy konczepczióval újra vándorútra kelt. Ekkor vette hírét a nemzeti színház népszinmű-pályázatának, melyre 1874 aug. 16-án benyujtotta a Falu rosszát. Ez volt dicsőségének kezdete. A bíráló-bizottság (Szigligeti, Gyulai, Vadnai, Szigeti és Feleki) szavazat-többséggel a Falu rosszának ítélte a 100 arany pályadíjat s ezzel Tóth Ede egyszerre kiemelkedett az ismeretlenség homályából; – darabja a nemzeti szinházban (Blahánéval és Tamásival) rendkívüli sikert aratott, ő maga pedig jelmeztári felügyelő lett. A következő évben ismét részt vett a nemzeti színház pályázatán, mely alkalommal 29 versenyző között az ő Toloncz czímű népszínműve a birálóbizottság egyhangú itéletével megnyerte a 100 aranyat. Ez volt dicsőségének utolsó fellobbanása, mert a Toloncz előadásának nagyszerű sikerét már nem érhette meg; anyjától örökölt baja, a tüdővész, melyet két évtized nyomora tökéletesen kifejlesztett, sírba vitte az alig 32 éves fiatal költőt. Tóth Ede fellépése idején népszínműirodalmunk már hanyatlóban volt; maga a közönség is megunta a letünt magyar világnak elcsépelt tipikus alakjait, betyáros romantikáját és a nép életének és lelki világának igaz és hű képet kivánta látni. Petőfit kivéve senki sem hatolt be oly mélyen a nép lelkébe és kedélyébe, senki sem hozott föl onnan annyi igazgyöngyöt, mint Tóth Ede. Mert a Falu rossza és a Toloncz becsét nem csupán az eszthetikai szabályoknak megfelelő művészi szerkezetben, nemcsak a lélektan törvényei szerint fejlődő jellemekben kereste és találta meg a kritika, hanem abban is, hogy a népéletnek ama képei és alakjai, melyekből Tóth Ede az ő drámáit 405fölépítette, szóban, tettben, észjárásban, dalban igazi eszmények. Mindezeket együttvéve, a korán elhunyt költő méltán megérdemli az irodalomtörténeti kritika amaz elismerő szavait, hogy a Falu rossza és a Toloncz népszínmű-költészetünknek legértékesebb gyöngyei.
A költő drámai kisérletei közül felemlítendők: Schneider Fanni, Kerekes András, Önkéntes tűzoltók, Bécsi Krach, de a Falu rossza és a Toloncz magas színvonalát csupán a Kintornás család közelíti meg, melyet egy hónappal a költő halála előtt adtak elő a Népszínházban. Összegyüjtött művei 3 kötetben jelentek meg.
TÓTH EDE.
TÓTH EDE SZÜLŐHÁZA PUTNOKON.
