Konventek.
Konventek.
1718-ban 12 tagból álló konventet választanak, melynek elnöke az inspektor, akadályoztatása esetén az alinspektor és van választott jegyzője is. Bár a gyülekezet kétnyelvű volt, t. i. magyar és német, azért szépen megfértek együtt és a gyülekezetben emiatt sohasem volt súrlódás. Különös azonban, hogy a lelkészek a konventnek nem voltak tagjai, sem választás folytán, sem hivatalból. 1739-ben fordul elő a konvent jegyzőkönyvében, hogy a lelkész Német Sámuel, később téti lelkész és szuperintendens részt vett a gyűlésen. Csak 1783-ban, Ráth Mátyás lelkész amaz előterjesztésére, hogy „a lelkészeket tegyék egyenlővé a többi konvent-tagokkal”, vették fel a lelkészeket is a konvent tagjai közé.
1791-ben két konventet szerveznek, egy kisebbet 24 taggal, mely az egyházi közigazgatást vezette és egy nagyobbat 60 taggal, mely a szükséghez képest 3–4 gyűlést tartott. Emellett még mindig megtartják a deczemberi számadó közgyűlést. Pedig ezeket a konventgyűléseket a lehető legtágabb hatáskörrel ruházták fel, mert például Ráth Mátyás lelkész másodszori megválasztását is konventgyűlésben akarták eszközölni; azonban, mivel a hívek tartottak attól, 324hogy az előljáróság, melynek Ráth Mátyással, itteni lelkészsége alkalmával, összeütközései voltak, a ki e miatt ment is el Pozsonyba, netán akadályt gördítene az ő megválasztása elé, igen nagy számban jöttek össze, úgy hogy a konventgyűlést közgyűlésnek jelentették ki.
1809-ben a kis konvent tagjainak számát 45-re emelik. A nagyobb, 60 tagú konvent azonban, úgy látszik, nem fungált, mert 1816-ban ismét kis- és nagykonventet szerveznek, még pedig a kiskonventet 24, a nagyot 48 taggal, felében a magyar, felében a német hívek közül. 1830-ban már külön kurátort választanak az alapítványok kezelésére a gyülekezeti kurátor mellé. A kis- és nagykonvent azonban csak nem tud állandóvá lenni, mert 1831-ben a konventtagok számát 100-ra, 1843-ban pedig 121-re emelik fel, majd 1877-ben, midőn új közigazgatási rendszert készítenek, 140-re.
Midőn az elnyomatás idején a konventen és a közgyűléseken királyi biztosok jelentek meg, nem akartak gyűléseket tartani; azért 1855-ben alakítottak egy igazgató-választmányt, melynek tagjai voltak a lelkészek, a tisztviselők és 13 egyháztag és ez intézte az egyház ügyeit. De ez 1858-ban már megszűnt.
A gyülekezet szervezetében e szerint, természetesen a protestáns szellemnek megfelelően, a népképviselet elve uralkodik.
A gyülekezet mindenkor féltve őrizte legtágabb körű autonómiáját és a legcsekélyebb beavatkozást sem tűrte, nemcsak a világi hatóság, de még az egyházi hatóság, az esperesség részéről sem. Sőt még a szuperintendenczia főhatóságát sem akarta elismerni. Így például 1788-ban kimondja a konvent, hogy „a szuperintendens canonica visitatióját ezen egy alkalommal a szuperintendens személye iránt való tekintetből elfogadja ugyan, de már most kijelenti, hogy máskor nem, mert a királyi városokban az teljesen felesleges.”
1818-ban végül mégis elismeri a gyülekezet a szuperintendens visitationális jogát, de az alapítványokra nézve még mindig visszautasítja a kerületi felügyeletet. Végre azután 1839-ben a gyülekezet meghallgatásával készített egyházi és iskolai rendszer elismeri a gyülekezet esperesi hatóságát és különállását, viszont a gyülekezet is a kerület egyházi fennhatóságát, melyet még határozottabban kifejez az 1875-iki egyházkerületi rendszer, míg végre az 1890–91-iki zsinat a gyülekezetet beolvasztotta a győrmegyei esperességbe.
Pecsétet 1821-ben csináltatott a gyülekezet először, melyen a jó pásztor van felvésve latin körírattal; utóbb 1842-ben a felíratot magyarra változtatta.
