A város legrégibb felosztása.
A város legrégibb felosztása.
A későbbi századok folyamán a város lakossága tetemesen gyarapodott bevándorló kereskedőkkel és iparosokkal, de ezeken kívül sok nemes lakott a városban, úgy hogy az összlakosság számát a mohácsi vész előtti időben 5000–6000-re tehetjük. (Szávay Gyula, i. h.) A város legrégibb felosztását az 1518. évi adórovás őrizte meg számunkra, melyben a következő területrészek vannak felsorolva: 1. a város (civitas), 2. Szentbenedekfalva (a káptalané), 3. Szent-Adalbert (a győri préposté), 4. Királyfölde és Kertesszer a győri püspöké (az előbbi inkább a Héderváriaké), 5. Héderváry István három factora, 6. Héderváry Ferencz földje, 7. a Szent János-lovagrend földje, 8. Megyer, a győri kápolna földje. (Szávay i. m. 94. l.)
Győrön kívül még Gönyű, Hédervár, Móriczhida és Szent-Márton bírtak kiváltságokkal a középkorban.
Gönyű. A XIII. század elején a királyi udvarnokok falúja, földjüket 1244-ben Apa fia, Mihály nyerte adományul, de 1390-ben a pannonhalmi apátság is jogot tartott hozzá. 1415-ben Losonczi Bánfi Pálé, kinek rokonától Bánfi László fia, Istvántól Zsigmond király elvette s 1433-ban a hasonló nevű várral együtt, Hédervári Lőrincznek adományozta. 1443-ban kelt oklevelek oppidumnak (mezőváros) írják. Ebben az évben Hédervári Lőrincz a gönyűi várat nejének, Blagaji Margitnak adta, melyhez akkor Gönyű mezőváros, Táp és Örs helységek, ezenkívül 7 helység a szomszéd vármegyékből tartoztak. 1500-ban a Rozgonyiak bírják zálogban. (Csánki D. i. m. 539.)
Hédervára. A Héder nemzetség ősi birtoka. Váráról első ízben 1395-ben emlékeznek meg okleveleink. 1443-ban hatalmas uradalom középpontja, melyhez Ásvány, Ráró, Selkető, Faisz, Szent Pál, Pante, Csanád, Dunaszeg, Ladomér, Hedre, Zámoly, Ujfalú, Radvány, Medve, Kender-Medve, Szabadi, Sziget, Öttevény, Győr (külvárosa) és Kis-Baráti tartozott. Ebben az évben oppidumnak (mezőváros) mondatik. Valószínűleg ez időtájt szereztek a Héderváriak Hédervárnak, ép úgy, mint Gönyűnek vásártartási jogot. 1482-től kezdve, azonban ismét csak mint possessio (birtok) szerepel az oklevelekben. Vámhely is volt. (Csánki D. i. m. 542.)
Móriczhida. A Pok nemzetség ősi birtoka. E nemzetség sarja, Móricz mester 1251-ben itt premontrei rendű monostort és prépostságot alapított. 1403-ban 300a monostor Móriczhidai Jánostól a helység egy lakatlan utczáját nyerte adományul. 1432-ben és 1469-ben a Garaiak bírták zálogban. II. Ulászló király egy 1490-ben kelt oklevele szerint Móriczhida mezőváros volt s ekkor egy részét Medgyesallyai István bírta. 1493-ban Szapolyai István birtokában találjuk. Vámhely is volt. (Csánki D. i. m. 543. Fejér IX. 4. 669.)
Szent-Márton. A helység története szoros összefüggésben áll a pannonhalmi monostor multjával, melyről alább külön fejezetben emlékezünk meg.
A helység három részből állott, ú. m. a város, váralja és a hegyrészek. A középkorban eredeti neve Alsok, később Alsósokoró volt; 1353-ban említik az oklevelek Szentmárton falút is. Alsok vásárját 1334-ben megerősíti I. Károly király, melynek vámját 1398-ban 40 benczés szerzetes ellátására rendelte az apát.
A helység másik része Fel-Soknak neveztetett; V. László király Fel-Soknak minden szerdára heti s minden pünkösdöt és Szent Benedek napját követő vasárnapra országos vásárt engedélyezett. Egy 1492-ben kelt oklevél civitasnak nevezi, ugyanígy szerepel a szentmártoni apátság vásárügyében kelt 1500. évi oklevélben is. (Csánki D. i. m. 543. Fehér Ipoly i. m. 555.)
Befejezésül közöljük a vármegyei fő- és alispánok névsorát a rendelkezésünkre álló legrégibb adatoktól kezdve a mohácsi vészig bezárólag.
